Wow.
3 éve már, hogy egy szót se írtam ide? Úgy néz ki...
...
...
...
Kicsit zavarban is vagyok, főleg mert végre ide találok és máris csak kiönteném a szívem mélyén poshadó sötétséget. Pedig azért illene előbb valami jót is írogatni, nem lehet, hogy csak a szar van. nem igaz? ^^
*megrázza magát*
Huh...
Akkor... kezdjük.
MELÓ
2016 július 18.-án hivatalosan is a Nyugdíjfolyosító 20 emeletes szürke dobozába kerültem iratkezelőként. Igen. A kormány embere lettem! November elsejéig dolgoztam a 13. emeleten, ugyanis ... nos ... volt kinek a szemét szúrtam sok dologgal. Pl. Fiatal vagyok, nem vagyok anya és még szemtelen is vagyok mindennek a tetejében. Nyilván szemtelenség ha az ember nem hódol be, nem ért egyet, csípi a szemét az igazságtalanság ÉS MEGVÉDI MAGÁT!
De kezdjük az elején.
Először is... konkrétan egy hetem volt betanulni mert a kolegina szabira ment. :'DDD Oké. Túléltem. Visszajött egy hétre, aztán elment megint szabira ezúttal két hétre. :'DDD Fenomenlis volt, de álltam a sarat. Sőt azt vették észre, hogy egyedül még sokkal jobban is megy. Na persze... ez se volt jó. Az első két hónapomat munkával-alvással-és néhol sírással töltöttem. Nehéz volt. Hirtelen több lett a szemrehányás, a keresztbe tevés és egyre több surlódás volt.
Soha. SEMMI. Nem. Volt. Jó. SOHA!
Aztán... egyszer kiálltam magamért. És nem tetszett nekik.
Tehát a teendő az volt, hogy gyorsan szereztek egy harmadik iratkezelőt is az osztályra, akit NEKEM kellett betanítanom, mert az aki ENGEM tanított annak elege lett abból, hogy kis helyen vagyunk hárman és rögtön másnap szabira ment. :D Két hónapon keresztül magyaráztam valamit, valakinek ami még nekem is viszonylag új volt. De persze, hogy ez is szúrta a szemüket. :3 Nem számított, hogy az újonc kétszer lassabb, konkrétan MINDENT MINDEN.EGYES.NAP el kellett neki mondani egy hónap után is. (És valszeg néha még a mai napig is.) Nem. Én szar voltam. Ő meg jaj majd belejön. ANYÁTOKAT! AZT!
Szóval a novemberemet már egy másik osztályon kezdtem a 6. emeleten, azzal a címszóval, hogy helyettesítenem kell az ottani iratkezelő koleginát, mert műtéte volt és hosszú ideig nem lesz. Nyilvánvaló volt az első pillanattól kezdve, hogy ez egy eltávolító hadművelet. WELL PLAYED!
Keserves egy hónap volt ez is munka szempontjából. Korábban jártam be és később végeztem, csak azért, hogy egyszerűen beérjem magam. :'DDD De hangulat szempontjából.... mérföldeket vert az eddigi tapasztalataimra. Az előadók.... tudták a nevem. A nevemen szólítottak. Beszédbe elegyedtek velem. Ismerték a kérem és a köszönöm szavakat. Nem keserítették meg az életem. *-* Jó volt.
Ez a hónap viszont úgy telt el, hogy jóformán semmilyen osztályhoz nem tartoztam, merthogy közben megindult az áthelyezési folyamat. Yeey. Szóval a 6.-on dolgoztam, de nap végén a 13. emeleti melót kellett beírnom az ügyinfóba. :D Vicces volt.
December elsejével pedig hivatalosan is az 5. emelet lakosa lettem. (Jelenleg is itt dolgozom, szóval addig nem szídom. XD)
Így jóformán a próbaidőm alatt 3 osztályt jártam be, és ismertem meg a folyamatait. :'DDD
Gergőm is dolgozik, a Pizza Hut-ban Product Manager. És baromi ügyes, és nagyon büszke vagyok rá az elért sikerei miatt. ^^ <3
BARÁTOK
Uhh... hát ez nálam évek óta fogós kérdés. A mai napig, nem áll hozzám közel senki akivel állandó jelleggel tartanám a kapcsolatot, hogy napi szinten duruzsolnánk vagy ilyesmi. Volt egy két találkozóm, meg jó délutánom, de kb ennyi.
SZERELEM
Gergővel már jó ideje együtt vagyunk. Idén márciusban leszünk 5 évesek és ezzel hivatalosan is a leghosszabb párkapcsolatai vagyunk egymásnak. Sokmindenen vagyunk túl. Voltak nagyon nyugtalanító mélypontjaink. Ezek mindig megviseltek, de eddig mindent túléltünk egymás mellett.
Sokszor kibírhatatlanok vagyunk a másik számára, és kimondottan idegesitőek tudunk lenni.... de végül egy apró gesztus, egy ölelés, pár szép szó vagy csupán egy kéz szorongatás (oké, néha azért tovább tart, de a lényeg ugyan az) biztosít róla, hogy a megfelővel vagyunk... és minden rendben lesz.
MÉG
Gergővel sokat utaztunk tavaly. Voltunk Lilafüreden a szülinapomon, nem hittük volna, hogy fehér karácsonyra ébredünk áprilisben. :D Nyáron pedig Nyíregyházán lazultunk meg Debrecenben és hazafele beugrottunk Gödöllőre. Nagyszerű volt. Csudi jól éreztük magunkat. Novemberben pedig Esztergomban jártunk. ^^
Idei terveink között szerepel egy 4 napos márciusi 5. évforduló ünneplős Pécskedés. Egy hetes áprilisi Sopronkodás. A nyarunk még fejlesztgetés alatt, de a legfontosabb... és ezért két kezemet összeteszem... huh... még leírni is izgulok... GÁÁÁÁHHH.... novemberi összeköltözés!!!! Annyira boldog lennék ha összejönne. T-T Végre nem hétvégi pár lennénk. Annyi mindent megváltoztatna. Beleremeg a szívem is...
Hát ennyi...
és hol a sötétség a szívem mélyéről amit ígértem? ... Talán legközelebb. :)