Nos... mivel céltalanul tengődöm a nagy világban, rengetek időm van a gondolkodásra. (Nem mintha amúgy nem töltöttem volna ezzel az időm nagy részét.) Valszeg sokan irigyelnek, mivel van akinek még csak erre sincs elég ideje. Szóval... megint itt vagyok hajnalok hajnalán és a gondolataim nem hagynak aludni. A mai téma ismét... az ember. *cirip-cirip-cirip* Hát akkor el is kezdem a kiselőadásom.
Azzal indítanék, h szerintem maga az emberi test egy edény... egy doboz ha úgy jobban tetszik. Ebben a dobozban sok minden megtalálható. Szív, agy, vese... na meg persze tüdő és máj, meg emellett ott vannak az érzelmek is. Azonban nem sokan beszélnek a lélekről. Szerintem a lélek a test irányítója, bár inkább rabnak tűnik mint vendégnek. Magát a lelket áttetsző, fehér vagy akár kék lángnak tudom leginkább elképzelni (de az is lehet, h hangulat függő) amit csak a halál szabadíthat fel. Hmmm...
*eltűnődik egy ideig a dolgon, majd eszébe jut, h épp blogot ír*
Khm... na ezért szokott órákig tartani mire megírok egy nyamvadt postot... No de.!
Valószínűleg nem csak velem fordult már elő az, h azon kapom magam, h azon gondolkodom, h h működik a test. Hogy látok, hogy érzek, hogy mozgok.
Pl.: "Jé van kezem, és jé tudom mozgatni." "Azta látom a másik embert, és ő lát engem. Vajon ő milyennek lát?" meg ehhez hasonlók. Tudom elég ostoba példák, de lényeget valszeg mindenki érti.
Vagy az, h azt érzem, h nem én látok, hanem vki kinéz belőlem. Furcsa dolgok ezek. Na mind1. Lapozzunk.
Az emberek nagyon keveset várnak el egymástól... legalábbis ezt mondják. Nem vágynak másra mint megértésre, elfogadásra és a nagy kedvencre... az ŐSZINTESÉGRE. Tehát arra, h mindenképp azt mondják nekik amit hallani akarnak.
Nagyon mulatságos dolog ám ez az őszinteség. Mindenki elvárja, de ha megkapja akkor nagy eséllyel megsértődik. Mert hát kíváncsi vagyok a véleményedre, de ha nem tetszik akkor bizony mekkora bunkó állat vagy, h kimondod amit gondolsz és nem nyalsz tövig.
Mert hát nem mondod a nagynénédnek, h borzalmas a kalapja vagy, h nem kéne már sminkelnie magát mert csak ront a helyzeten hanem mosolyogsz, meg dicséred és reménykedsz, h nem akarja majd a vakolt fejét a tiedhez dörgölni. Ugyan így nem mondsz le egy találkozót mindig a valós okkal. Az ember könnyebben megbócsátja/elnézi, h azért nem találkoztál vele mert rosszul érzed magad vagy mert a családi banzájon veszel részt mintha megmondod, h figy bocsi xy szerzett jegyet valamire amire nagyon régóta vártál és inkább azt választod. Hiába mondod azt, h "Hát ez nem igaz, nekem meg lehet mondani az igazat, nem sértődöm meg." Mert igenis megsértődsz, mert kevesebbnek érzed magad. PONT.
Tehát minden ember reménytelen hazudozó. Most aztán lehet felháborodni, de ha egyszer ez az igazság. Imádom mikor némelyek azt mondják ők nem hazudnak. Ha az emberek nem hazudnának, senki sem állna szóba senkivel és a világon csak bunkó emberek élnének. Így is csak bunkó emberek élnek, de egyesek (mint jó magam, nem tagadom) cukormázba hemperegve hazudnak a cuki kis pofitokba ugyan úgy ahogy ti az övékbe amikor szükségét érzitek. ^^ (Tudjátok... kegyes hazugság. *kacsint*)
Két bekezdéssel fentebbi prédikációmhoz pedig példának okáért itt van a legutóbbi találkozom:
Barátnőmmel találkoztam volna szombaton. Nagyon ráfanoltunk a hétvégi találkozóra amit még a hét elején lepacsiztunk, de a hét közepén BUMM jött a kihagyhatatlan meglepetés ajánlat... a Nickelback koncert, ami ugyan pénteken lett volna, de egyértelműen nem tudtam volna felkelni a szombat reggeli 3/4 9es találkozóra. Azon gondolkodtam, h mit mondjak a leányzónak miért nem tudok vele találkozni. Végül úgy döntöttem őszinte leszek vele és megmondom, h mi a helyzet. Gondoltam, h nem fog jól esni, h lemondom, de csak megérti. Ő is lemondta volna hasonló helyzetben mivel ő is kapcsolatban él - és ha a párod váratlanul a képedbe nyom 2 jegyet amire szerettél volna eljutni valszeg habozás nélkül azt választanád - szóval így gondolkodtam én. Eredmény? Természetesen sértődés.
Asszem ezennel el is érkeztünk az emberi kapcsolatokhoz. Furcsa, bonyolult, erős, gyenge, alkalmi dolgok ezek. Nincs olyan, h tökéletes. Aki azt mondja, h az ő kapcsolata tökéletes... az valószínűleg sorozatgyilkos. Nah jó nem... örülök, ha valakinek összejön. ^^ *cirip-cirip-cirip* Náh... azért nem mindig... csak amikor jó kedvem van. :D
Nem vagyok teljesen bizton abban, h egyetlen egy embertől megkaphatsz MINDENT. Mivel az ember nem úgy van kitalálva, h mindenben jó legyen. Mégis mindenki azt az egyet keresi aki mindenben megfelel. (A tökéletlen tökélyt.) Mert ha valamiben megfelelsz nem azt jelenti, h tökéletes vagy, csak azt, h megfelelően el tudod végezni a rád osztott "szerepet". Onnantól már csak rajtad múlik, h beéred e annyival.
Azt hiszem kezdem megérteni miért csalják egymást az emberek, de ettől ez még egy nagyon undorító szokás. Miért nem tudják megbeszélni a hiányosságokat és javítani rajtuk, ahelyett, h még jobban tönkretennék? Mert az, h valaki illuminált állapotba kerül, nem jogosítja fel ilyen tettekre. Az nem lehet kifogás. Ha részegen sexet akarsz akkor mássz a párodra... mert nagy eséllyel egy idegen nem fogja feltakarítani a hányásod és nem fog vigyázni rád. Ha meg ezt a párod sem teszi meg... akkor az szar ügy.
Sokszor gondolkodtam el a lehetséges okokon, és talán találtam is rájuk magyarázatot, de ettől függetlenül ezek mind fájó dolgok maradnak. Bármilyen körítéssel is tálaljuk, a gyomor nem fogja bent tartani.
Az emberek hajlamosak a felejtésre. Főleg a jó dolgokat felejtik el, és azt nagyon hamar. Amikor ellepi a méreg köd az agyat, és a szív megtelik elfojtott bánattal és haraggal. Nincs az az ember aki azt nézze milyen jó volt x idővel azelőtt. Érdekes módon abban a pillanatban mindenkinek sikerül a jelenben élnie, de csak abban a pillanatban. Aztán szépen elönti az egész lényt a múlt néha talán még a nem létező jövő is.
Néha annyira tudom irigyelni azokat az embereket akik "Mi van ha..." "Mi lett volna ha..." "De..." "Nem lehet..." "Mi lesz ha..." "Számít..." "Fontos..." kifejezések/kérdések nélkül képesek élni.
Az ember szeret birtokolni, nem csak tárgyakat, területeket, de embereket is. Ezt sokszor magamon tapasztalom (nem teljesen elmebeteg módon, csak szolidan, visszafogottan, morgolódva :'D). Őszintén szólva ez egy rettenetes érzés, mert ez senkinek sem áll jogában embertársát kvázi alattvalónak titulálni. (Mellőzzük a fétisisztákat akik erre gerjednek. (: ) Szerintem a leggyakoribb a "Ha nem lehet az enyém, akkor másé sem" érzés, ami szörnyű következményeket képes maga után vonni. Mindenkiben másképp fejlődik ki, van akinél csak gondolatokban, és képes túltenni magát rajta, de sajnos vannak olyanok is akik nem tudnak túllépni és tettekben is megvalósítják.
Az emberek szörnyetegek. (:
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Érzések. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Érzések. Összes bejegyzés megjelenítése
2013. november 15., péntek
2013. november 1., péntek
× Holtak, Holtak Everywhere ×
Már megint egy rakat idő telt el azóta, h írtam bármit is... Tehát... hol is kezdhetném?
Boldog Halottak napját...!!!?
Ehh... ez egy kicsit morbid, felejtsétek el. :'D
Szóval az utóbbi időben (ami már hónapok óta tart) befelé forduló, antiszoci kis gombóc vagyok. Csak akkor megyek emberek közé ha nagyon muszáj vagy ha épp felvillanyoz valami. Időm nagy részét otthon vagy Gergővel/nél töltöm. Nem kommunikálok sok humanoiddal, sőt a beszélgető partnereim létszáma ingadozó vagy inkább elenyésző. Ez nagy valószínűséggel abból is fakad, h én nagyon ritkán írok rá az emberekre, csak ha megakarok osztani valamit ééés az is tény, h ha rám írnak nem mindig van kedvem beszélgetni. Szóval... MEG-VAGYOK-LŐVE. :D
Na de ennyit erről...
Ma nagy valószínűséggel tolongás lesz a temetőkben. Az emberek özönleni fognak a sírokhoz, meglátogatni szeretteik maradványait. Sírnak, imádkoznak, emlékeznek, gyertyát gyújtanak. Nem voltam ott Mazu temetésén, és azóta sem látogattam meg a sírját... ahogy ma sem, holnap sem és azután sem fogom. Nem hiszem, h a nevét egy hideg kőtömbön akarom látni. Szerintem megérti... ahogy a nagyapámim is.
Boldog Halottak napját...!!!?
Ehh... ez egy kicsit morbid, felejtsétek el. :'D
Szóval az utóbbi időben (ami már hónapok óta tart) befelé forduló, antiszoci kis gombóc vagyok. Csak akkor megyek emberek közé ha nagyon muszáj vagy ha épp felvillanyoz valami. Időm nagy részét otthon vagy Gergővel/nél töltöm. Nem kommunikálok sok humanoiddal, sőt a beszélgető partnereim létszáma ingadozó vagy inkább elenyésző. Ez nagy valószínűséggel abból is fakad, h én nagyon ritkán írok rá az emberekre, csak ha megakarok osztani valamit ééés az is tény, h ha rám írnak nem mindig van kedvem beszélgetni. Szóval... MEG-VAGYOK-LŐVE. :D
Na de ennyit erről...
Ma nagy valószínűséggel tolongás lesz a temetőkben. Az emberek özönleni fognak a sírokhoz, meglátogatni szeretteik maradványait. Sírnak, imádkoznak, emlékeznek, gyertyát gyújtanak. Nem voltam ott Mazu temetésén, és azóta sem látogattam meg a sírját... ahogy ma sem, holnap sem és azután sem fogom. Nem hiszem, h a nevét egy hideg kőtömbön akarom látni. Szerintem megérti... ahogy a nagyapámim is.
2013. szeptember 19., csütörtök
2013. április 20., szombat
× Bones ×
Ms Mr - Bones
Dig up her bones, but leave her soul alone
Boy with a broken soul
heart with a gaping hole
Dark twisted fantasy turned to reality
Kissing death and losing my breath
Midnight hours
Cobble street passages
Forgotten savages, Forgotten savages
Dig up her bones, but leave her soul alone
Let her find a way to a better place
Broken dreams and silent screams
Empty churches with soulless curses
We found a way to escape the day
Dig up her bones, but leave her soul alone
Lost in the pages of self made cages
Life slips away and the ghost come to play
These are hard times
These are hard times
For dreamers
And love-lost believers
Dig up her bones, but leave her soul alone
Let her find a way to a better place
Broken dreams and silent screams
Empty churches with soulless curses
We found a way to escape the day
Candy bar creep show
My highs hit a new low
Marinate in misery
Like a girl of only seventeen
Man made madness,
and the romance of sadness
Beautiful dance, that happened by chance
happened by chance x2
Dig up her bones, but leave her soul alone
Let her x4
find her way back home
Broken dreams and silent screams
Empty churches with soulless curses
We found x3
a way, to escape the day
2013. április 19., péntek
× Elromlott Szülinap (FULL) ×
Még a hét elején leszedtem faceről a szülinapomat jelző opciót, mert kíváncsi voltam hány embernek jutok eszébe internet segítsége nélkül. Mikor éjfélt ütött az óra, pár percre rá megkaptam az első sms-t gergőtől, aki még amúgy Skype-on jelen volt, de muszáj volt sms-ben is közölnie. Aztán Tom is felköszöntött, végül senki más rajtuk kívül.
Reggel nagybátyám és nagyanyám üzenetét/hívást is megkaptam... de még mindig nem volt szép a napom.
Tegnap este óta ritka szar kedvtelenség kerített hatalmába. Volt némi rossz előérzetem is, de nem adtam neki nagy jelentőséget. Ma ébredés óta azon filóztam, h vajon ki felejt el idén... és kitől fog kurvára szarul esni... Fejben soroltam a neveket... Mazunál megtorpantam. Olyan rég beszéltem vele, vajon jól van? Vajon emlékszik arra, h a szülinapom van? Vajon felköszönt? Kb ugyan ezek a kérdések játszódtak le Hiroval kapcsolatban is. De anyu hívott, és teljesen kizökkentett a gondolkodásból. Egy két órán belül ő is hazaérkezett, és nagyon izgatott volt. Apunak sikerült a 3 évente megírásra kerülő kötelező vizsga... ami csak szebbé teszi, h csak 3 embernek sikerült. Még apu főnőkének sem sikerült a 45 kérdésre helyesen válaszolnia. Apunak 45/38 lett az eredménye ami rohadt jónak számít. ^^
Nem telt bele sok idő, és Dragon City-zés közben villogott a kis boríték. Vivi köszöntött fel. ^^ Megköszöntem és kockulgattam tovább, viszont mikor megint felvillant a kis boríték egy csöppet sem várt levelet kaptam. SOHA... de soha nem kívánom senkinek, h ilyen levelet kapjon.
"Üdvözletem kedves barátaim...
Nekem jutott a szomorú feladat hogy közöljem veletek, azt a rettenetes hírt, hogy közös ismerősünk Zachár Szilárd köreinkben a drága Mazu 2013.04.18-án reggel elhunyt. Ma reggel 9:35-kor felhívott a pót anyukája akinél lakott hogy velem közölje ezt a rettenetes hírt... a miértjét nem tudjuk sem azt, hogy hogyan, de sajnos ez a helyzet. A hét elején még életvidám és boldog volt, azonban szerdáról csütörtökre virradó reggelen holtan találták, azt hogy hol azt nem tudjuk mivel a rendőrség csak a vér szerinti rokonoknak adhat ki információt az ügyről. Ha bármit megtudok írni fogok. Addig is bocsássatok meg nekem, hogy ilyen hírrel árnyékolom be a napotokat, engem is villámcsapásként ért a hír. Nyugodjék békében.
Kazuya."
Első körben nem jutottam tovább a Zachárnál. Egyszerűen nem... nem akartam tovább olvasni... fel se fogtam mit olvasok... nem... NEM akartam felfogni mit olvasok... és legalább 3x futottam végig az egészen és mindhárom alkalommal a "MIVAN?? MIAFASZVAN?? MIIIII??? NEEEM!!" kísérték az olvasnivalót. Anyuért kíálltottam, de szokásos módon csak azt hallotta meg (harmadjára) mikor teli torokból ordítok, h ANYUUUU!!! Be is jött gyorsan kérdezte mi van, mondtam, h Mazu meghalt. "Hogy mi?" Anyu sem fogta fel a szavaimat.
Mazu meghalt...
Hát anyu kedve sem lett jobb... kérdezett valamit, fogalmam sincs mit... talán, h kérek e levest... csak azt tudtam, h most ebben a pillanatban megszűnt minden, és csak az a két szó van a fejemben, h: Mazu meghalt...
Csendet akartam AZONNAL! Nem akartam hallani semmit, nem érdekelt anyu levese sem semmi... abban a pillanatban sírni kezdtem, nem tudtam bent tartani...
Őszinte leszek... valahol mindig tudtam, h Ő lesz az első aki távozni fog a köreinkből... és ez egy szörnyű érzés... nem hittem volna, h ilyen korán... és reménykedtem, h nem lesz igazam.
Borzasztó.
Felfoghatatlan.
Ezek után az első hívás Drachennek ment. Nem tudott mit mondani... de muszáj volt értesítenem... magam sem tudom miért pontosan... aztán Gergőnek küldtem sms-t azt a két szót ami még mindig nem fér meg egy mondatban a fejemben...
Végül hónapok óta először megnyitottam az Illustratort és a Photoshopot... sosem volt ilyen nehéz a számok leírása... Egyszerűen rosszul lettem a gondolattól, h ez a két dátum egymás mellé kerüljön az Ő neve alatt. Háromszor fabrikáltam újra a képet mert egyszerűen egy rossz viccnek találtam... egy ízetlen szemét tréfának...
Hello mindenki!
Haru vagyok, és ez a 22. szülinapom. Képzeljétek, még egy emberrel bővült a "Sosem köszönt már fel..." listám. Pedig ő nem volt öreg... viszont beteg igen... a lelke volt beteg... és mennie kellett... 22 év után.
Mazu, sajnálom, h nem vettem fel a telefont a múlthéten... nagyon sajnálom... de már hiába, ugye?
Egy órán belül apu is hazaért, anyu közölte vele a hírt mielőtt lemásztam a lépcsőn... az ő arcáról is elkúszott a mosoly és nem tudta mit mondjon... szóval inkább csöndben maradt... átadta a csokrom... (ami nem mellesleg nagyon szép.) ...azt mondta szeret, és megölelt. (:
Az eredeti terv az volt mára, h este a Hordóban megünneplődöm... de a hír után eléggé a nemre hajlott a dolog. Végül mégis lett kocsmulás, bár kicsit változott a téma. Hatkor találkoztam Gergővel Corvinon... KAPTAM POGIIIIIT!!!! *---* <3<3<3<3<3
(Események várakozás közben:
1. Virágárus: Tessék, tessék!!! 200ért a Náci!!! XD -gyengébbeknek: nárciszt árult.-
2. Fogjuk fel humorosan, sikertelenül: a. Mazu azért halt meg, mert nem akart ajándékot venni! b. Azt mondta sokkal tartozik nekem... Ezek szerint az életével. c. ... nem írom le ... túl morbid.)
...és vártuk Uzut meg Hirot, de mind2n késtek. Uzu csak negyed órát, de Hirora már csak mi ketten vártunk mert Gergő elszaladt foggal körömmel megvédeni a foglalást. :'DDD
Közben kiderült, h aljas galád módon a hátam mögött meglepetés banzájt terveztek nekem, és egy legalább 12 fős csapatott állítottak össze a tiszteletemre... pl... Sasu, Jiro, Sayu, Nyunyó, Kira... de a hír hallatán kénytelenek voltak mindenkinek visszamondani.
Ezért nem köszöntött fel senki egész nap... mert személyesen akartak... sosem szerveztek nekem meglepi szülinapi bulit...
Miután Hiro és Uzu is elszívtak egy-egy szál cigit, felmásztunk a Hordó VIP szobájába, ami a mai alkalomra lett lefoglalva.~ Gergő a söröcskéje előtt ült én meg leültem a whisky-kólám elé. :'D Amíg dumáltunk, azt fel is hörpintettem és Hirotól megkaptam az ajándékom.~ *-* Annyira szépes nyakék. <3
Végül a lányoknak sikerült eldönteniük mit igyanak először, szóval lementek a bárhoz. Pár pillanattal később vissza is tértek egy tálcányi itókával. Nézem... hát mi ez a mennyiség? O.O"" Kiderült, nekünk is hoztak egy kör...
TEQUILA!
... szóval igen... tequilat. ._." Némi szájtépés után besóztam a kezem és felhörpintettünk Mazu, és az Én egészségemre ha már az én napom volt... vagy mi a fene. Kezdett jó lenni a hangulat, már éreztük a szintet, szóval volt pár mókás megnyilvánulás.
Hiro, Uzunak: Miért van egy fél vízibicikli az italodban? <. egy fél citrom helyett .>
Meg hasonló szépségek. Már bennünk volt a második kör...
TEQUILA!
...is + egy két kör másból is... nem emlékszem pontosan. :'DDD ...mikor Hiro és Uzu le akartak menni cigizni. Nos... nálam akkor kezdődött az a bizonyos másik állapot... amikor már nem nevetek...
"Nem akarom, h Mazu meghaljon..."
Mondtam... és ezzel eltört a mécses. Innentől kezdve nem igazán tudtak velem mit kezdeni, mert órákon át bőgtem és bőgtem, néha sikerült abbahagyni, nevettem... viszont a következőben vki nyakában lógtam és sűrűn kértem tőle esdekelve bocsánatért, bármiért amit csak elkövettem ellene.
Nos... az emlékeim... néhol hiányosak... éééés a sorrenddel is vannak gondjaim. :'DDD Szóval nézzétek el nekem, így pár tequila után, h ha esemény nem eseményt követ... próbáltam felépíteni a fejemben elölről-hátulról-jobbról-balról... és ez lett az eredmény:
...
...
...
Az az igazság h ha megpróbálnám történetbe, körítéssel összefoglalni... nem menne. Szal marad a felsorolás... viszonylag időrendben...
:'D
...
1. Kirát kapásból úgy üdvözöltem, h bocsásson meg.
2. Szájra puszit kapott majdnem minden nőnemű egyed. :'DDD
3. Kimentünk Niitaért, Hiroval meg Gergővel. Niita nem emlékezett rám... ami nem meglepő... hiszen általában nem szoktak rám emlékezni... Tőle is bocsánatot kértem és megölelgettem.
4. Közöltem vele, h vigyázzon Hirora és nagyon örülök nekik és, h annyira jó Hirot boldognak látni. Ezt az este során többször is közöltem egymásután.
5. Lehurrogtam Uzut. Pár perccel később meg bocsánatot kértem tőle is.
6. Megérkezett Drachen.
6.5 Még több ajándék. <3
7. Megint sírógörcs és bevonultunk mosdóba. Itt kifeküdtem a mosdókagyló alá már totál máshol jártam.
8. A FAIL: Eldöntöttem, h én márpedig felhívom Artickot Drachen tudta nélkül, és beszélek a fejével, mert én nem bírom tovább a szerencsétlenkedést. Sűrűn kapkodva elő bányásztam a telefonom, kikerestem Artickot éééés hívás. Várok... várok... várok... semmi. Legalább 3 percnyi... "Artickkk vedd fel..." semmi után..... Kira felhívja arra a figyelmem, h nem nyomtam meg a zöld gombot... *cirip-cirip-cirip*
9. Artick hívás sikeres végbemenetele... Szerencsétlent nem hagytam szóhoz jutni kb... Emlékszem miket mondtam, nem részletezem, de most is pont úgy gondolom.
10. Felhívtam Asszonyt... aka. Vivit is, h bocsánatot kérjek azért mert ilyen későn felhívtam... *cirip-cirip-cirip*
11. További bőgés sorozat a mosdókagyló alatt...
11.5 Közöltem Kirával, h hozza a hajgumim, és segítség nélkül betaláltam a wc-hez.
12. VUK.
13. Kiöntöttem a szívem Hironak, mindent Mazuról...
14. Fotózkodás.... NAGYON CSÚNYA KÉPEK!!! O^O
15. VUK.
16. Elköszönés Kirától és Drachentől.... vagyis "Menjetek csak sziasztok, én még... maradok <3"
17. VUK.
Miután picit sikerült rendbe szednem magam... nos... még mindig kihívást jelentett a lépcsőzés. XD Miután elkösztünk Niitatól, Hirotól meg Uzutól... irány Gergőék.~ Iszonyatosan borzalmasan hitványul éreztem magam végig az úton. Attól féltem, h a metrón hip-hop jön Vuk. Mocskosul eláztam. Kabátban zuhantam az ágyba, és még úgy is rázott a hideg, fájt a fejem minden bajom volt. Ócska érzés. Sikerült csillapítani kicsit <3 de aztán megint előjött a fejfájás. Aztán nyiff.~ és horkantás.
Emberek... Köszönöm. Jól esett, de pocsék volt. Imádlak titeket. <3 Szóljatok ha kihagytam valamit.
Reggel nagybátyám és nagyanyám üzenetét/hívást is megkaptam... de még mindig nem volt szép a napom.
Tegnap este óta ritka szar kedvtelenség kerített hatalmába. Volt némi rossz előérzetem is, de nem adtam neki nagy jelentőséget. Ma ébredés óta azon filóztam, h vajon ki felejt el idén... és kitől fog kurvára szarul esni... Fejben soroltam a neveket... Mazunál megtorpantam. Olyan rég beszéltem vele, vajon jól van? Vajon emlékszik arra, h a szülinapom van? Vajon felköszönt? Kb ugyan ezek a kérdések játszódtak le Hiroval kapcsolatban is. De anyu hívott, és teljesen kizökkentett a gondolkodásból. Egy két órán belül ő is hazaérkezett, és nagyon izgatott volt. Apunak sikerült a 3 évente megírásra kerülő kötelező vizsga... ami csak szebbé teszi, h csak 3 embernek sikerült. Még apu főnőkének sem sikerült a 45 kérdésre helyesen válaszolnia. Apunak 45/38 lett az eredménye ami rohadt jónak számít. ^^
Nem telt bele sok idő, és Dragon City-zés közben villogott a kis boríték. Vivi köszöntött fel. ^^ Megköszöntem és kockulgattam tovább, viszont mikor megint felvillant a kis boríték egy csöppet sem várt levelet kaptam. SOHA... de soha nem kívánom senkinek, h ilyen levelet kapjon.
"Üdvözletem kedves barátaim...
Nekem jutott a szomorú feladat hogy közöljem veletek, azt a rettenetes hírt, hogy közös ismerősünk Zachár Szilárd köreinkben a drága Mazu 2013.04.18-án reggel elhunyt. Ma reggel 9:35-kor felhívott a pót anyukája akinél lakott hogy velem közölje ezt a rettenetes hírt... a miértjét nem tudjuk sem azt, hogy hogyan, de sajnos ez a helyzet. A hét elején még életvidám és boldog volt, azonban szerdáról csütörtökre virradó reggelen holtan találták, azt hogy hol azt nem tudjuk mivel a rendőrség csak a vér szerinti rokonoknak adhat ki információt az ügyről. Ha bármit megtudok írni fogok. Addig is bocsássatok meg nekem, hogy ilyen hírrel árnyékolom be a napotokat, engem is villámcsapásként ért a hír. Nyugodjék békében.
Kazuya."
Első körben nem jutottam tovább a Zachárnál. Egyszerűen nem... nem akartam tovább olvasni... fel se fogtam mit olvasok... nem... NEM akartam felfogni mit olvasok... és legalább 3x futottam végig az egészen és mindhárom alkalommal a "MIVAN?? MIAFASZVAN?? MIIIII??? NEEEM!!" kísérték az olvasnivalót. Anyuért kíálltottam, de szokásos módon csak azt hallotta meg (harmadjára) mikor teli torokból ordítok, h ANYUUUU!!! Be is jött gyorsan kérdezte mi van, mondtam, h Mazu meghalt. "Hogy mi?" Anyu sem fogta fel a szavaimat.
Mazu meghalt...
Hát anyu kedve sem lett jobb... kérdezett valamit, fogalmam sincs mit... talán, h kérek e levest... csak azt tudtam, h most ebben a pillanatban megszűnt minden, és csak az a két szó van a fejemben, h: Mazu meghalt...
Csendet akartam AZONNAL! Nem akartam hallani semmit, nem érdekelt anyu levese sem semmi... abban a pillanatban sírni kezdtem, nem tudtam bent tartani...
Őszinte leszek... valahol mindig tudtam, h Ő lesz az első aki távozni fog a köreinkből... és ez egy szörnyű érzés... nem hittem volna, h ilyen korán... és reménykedtem, h nem lesz igazam.
Borzasztó.
Felfoghatatlan.
Ezek után az első hívás Drachennek ment. Nem tudott mit mondani... de muszáj volt értesítenem... magam sem tudom miért pontosan... aztán Gergőnek küldtem sms-t azt a két szót ami még mindig nem fér meg egy mondatban a fejemben...
Végül hónapok óta először megnyitottam az Illustratort és a Photoshopot... sosem volt ilyen nehéz a számok leírása... Egyszerűen rosszul lettem a gondolattól, h ez a két dátum egymás mellé kerüljön az Ő neve alatt. Háromszor fabrikáltam újra a képet mert egyszerűen egy rossz viccnek találtam... egy ízetlen szemét tréfának...
...ez életem legszörnyűbb műve. Még most sem hiszem el, h leírtam ezeket a számokat...
Haru vagyok, és ez a 22. szülinapom. Képzeljétek, még egy emberrel bővült a "Sosem köszönt már fel..." listám. Pedig ő nem volt öreg... viszont beteg igen... a lelke volt beteg... és mennie kellett... 22 év után.
Mazu, sajnálom, h nem vettem fel a telefont a múlthéten... nagyon sajnálom... de már hiába, ugye?
Egy órán belül apu is hazaért, anyu közölte vele a hírt mielőtt lemásztam a lépcsőn... az ő arcáról is elkúszott a mosoly és nem tudta mit mondjon... szóval inkább csöndben maradt... átadta a csokrom... (ami nem mellesleg nagyon szép.) ...azt mondta szeret, és megölelt. (:
Az eredeti terv az volt mára, h este a Hordóban megünneplődöm... de a hír után eléggé a nemre hajlott a dolog. Végül mégis lett kocsmulás, bár kicsit változott a téma. Hatkor találkoztam Gergővel Corvinon... KAPTAM POGIIIIIT!!!! *---* <3<3<3<3<3
(Események várakozás közben:
1. Virágárus: Tessék, tessék!!! 200ért a Náci!!! XD -gyengébbeknek: nárciszt árult.-
2. Fogjuk fel humorosan, sikertelenül: a. Mazu azért halt meg, mert nem akart ajándékot venni! b. Azt mondta sokkal tartozik nekem... Ezek szerint az életével. c. ... nem írom le ... túl morbid.)
...és vártuk Uzut meg Hirot, de mind2n késtek. Uzu csak negyed órát, de Hirora már csak mi ketten vártunk mert Gergő elszaladt foggal körömmel megvédeni a foglalást. :'DDD
Közben kiderült, h aljas galád módon a hátam mögött meglepetés banzájt terveztek nekem, és egy legalább 12 fős csapatott állítottak össze a tiszteletemre... pl... Sasu, Jiro, Sayu, Nyunyó, Kira... de a hír hallatán kénytelenek voltak mindenkinek visszamondani.
Ezért nem köszöntött fel senki egész nap... mert személyesen akartak... sosem szerveztek nekem meglepi szülinapi bulit...
Miután Hiro és Uzu is elszívtak egy-egy szál cigit, felmásztunk a Hordó VIP szobájába, ami a mai alkalomra lett lefoglalva.~ Gergő a söröcskéje előtt ült én meg leültem a whisky-kólám elé. :'D Amíg dumáltunk, azt fel is hörpintettem és Hirotól megkaptam az ajándékom.~ *-* Annyira szépes nyakék. <3
Végül a lányoknak sikerült eldönteniük mit igyanak először, szóval lementek a bárhoz. Pár pillanattal később vissza is tértek egy tálcányi itókával. Nézem... hát mi ez a mennyiség? O.O"" Kiderült, nekünk is hoztak egy kör...
TEQUILA!
... szóval igen... tequilat. ._." Némi szájtépés után besóztam a kezem és felhörpintettünk Mazu, és az Én egészségemre ha már az én napom volt... vagy mi a fene. Kezdett jó lenni a hangulat, már éreztük a szintet, szóval volt pár mókás megnyilvánulás.
Hiro, Uzunak: Miért van egy fél vízibicikli az italodban? <. egy fél citrom helyett .>
Meg hasonló szépségek. Már bennünk volt a második kör...
TEQUILA!
...is + egy két kör másból is... nem emlékszem pontosan. :'DDD ...mikor Hiro és Uzu le akartak menni cigizni. Nos... nálam akkor kezdődött az a bizonyos másik állapot... amikor már nem nevetek...
"Nem akarom, h Mazu meghaljon..."
Mondtam... és ezzel eltört a mécses. Innentől kezdve nem igazán tudtak velem mit kezdeni, mert órákon át bőgtem és bőgtem, néha sikerült abbahagyni, nevettem... viszont a következőben vki nyakában lógtam és sűrűn kértem tőle esdekelve bocsánatért, bármiért amit csak elkövettem ellene.
Nos... az emlékeim... néhol hiányosak... éééés a sorrenddel is vannak gondjaim. :'DDD Szóval nézzétek el nekem, így pár tequila után, h ha esemény nem eseményt követ... próbáltam felépíteni a fejemben elölről-hátulról-jobbról-balról... és ez lett az eredmény:
...
...
...
Az az igazság h ha megpróbálnám történetbe, körítéssel összefoglalni... nem menne. Szal marad a felsorolás... viszonylag időrendben...
:'D
...
1. Kirát kapásból úgy üdvözöltem, h bocsásson meg.
2. Szájra puszit kapott majdnem minden nőnemű egyed. :'DDD
3. Kimentünk Niitaért, Hiroval meg Gergővel. Niita nem emlékezett rám... ami nem meglepő... hiszen általában nem szoktak rám emlékezni... Tőle is bocsánatot kértem és megölelgettem.
4. Közöltem vele, h vigyázzon Hirora és nagyon örülök nekik és, h annyira jó Hirot boldognak látni. Ezt az este során többször is közöltem egymásután.
5. Lehurrogtam Uzut. Pár perccel később meg bocsánatot kértem tőle is.
6. Megérkezett Drachen.
6.5 Még több ajándék. <3
7. Megint sírógörcs és bevonultunk mosdóba. Itt kifeküdtem a mosdókagyló alá már totál máshol jártam.
8. A FAIL: Eldöntöttem, h én márpedig felhívom Artickot Drachen tudta nélkül, és beszélek a fejével, mert én nem bírom tovább a szerencsétlenkedést. Sűrűn kapkodva elő bányásztam a telefonom, kikerestem Artickot éééés hívás. Várok... várok... várok... semmi. Legalább 3 percnyi... "Artickkk vedd fel..." semmi után..... Kira felhívja arra a figyelmem, h nem nyomtam meg a zöld gombot... *cirip-cirip-cirip*
9. Artick hívás sikeres végbemenetele... Szerencsétlent nem hagytam szóhoz jutni kb... Emlékszem miket mondtam, nem részletezem, de most is pont úgy gondolom.
10. Felhívtam Asszonyt... aka. Vivit is, h bocsánatot kérjek azért mert ilyen későn felhívtam... *cirip-cirip-cirip*
11. További bőgés sorozat a mosdókagyló alatt...
11.5 Közöltem Kirával, h hozza a hajgumim, és segítség nélkül betaláltam a wc-hez.
12. VUK.
13. Kiöntöttem a szívem Hironak, mindent Mazuról...
14. Fotózkodás.... NAGYON CSÚNYA KÉPEK!!! O^O
15. VUK.
16. Elköszönés Kirától és Drachentől.... vagyis "Menjetek csak sziasztok, én még... maradok <3"
17. VUK.
Miután picit sikerült rendbe szednem magam... nos... még mindig kihívást jelentett a lépcsőzés. XD Miután elkösztünk Niitatól, Hirotól meg Uzutól... irány Gergőék.~ Iszonyatosan borzalmasan hitványul éreztem magam végig az úton. Attól féltem, h a metrón hip-hop jön Vuk. Mocskosul eláztam. Kabátban zuhantam az ágyba, és még úgy is rázott a hideg, fájt a fejem minden bajom volt. Ócska érzés. Sikerült csillapítani kicsit <3 de aztán megint előjött a fejfájás. Aztán nyiff.~ és horkantás.
Emberek... Köszönöm. Jól esett, de pocsék volt. Imádlak titeket. <3 Szóljatok ha kihagytam valamit.
2013. március 17., vasárnap
2013. március 5., kedd
× I knew you were trouble ×
Hátöhm igen, a duma az elején elég szépen leírja (Y)
Megfogalmazni sem tudtam volna jobban.
Lefordítani nem fogom, akit érdekel annak Google fordító segít.
Ki lehet silabizálni, h mit akar.
I think--I think when it's all over,
It just comes back in flashes, you know?
It's like a kaleidoscope of memories.
It just all comes back. But he never does.
I think part of me knew the second I saw him that this would happen.
It's not really anything he said or anything he did,
It was the feeling that came along with it.
And the crazy thing is I don't know if I'm ever gonna feel that way again.
But I don't know if I should.
I knew his world moved too fast and burned too bright.
But I just thought, how can the devil be pulling you toward someone
who looks so much like an angel when he smiles at you?
Maybe he knew that when he saw me.
I guess I just lost my balance.
I think that the worst part of it all wasn't losing him.
It was losing me.
Taylor Swift - I knew you were trouble
Once upon time
A few mistakes ago
I was in your sights
You got me alone
You found me
You found me
You found me
I guess you didn't care
And I guess I liked that
And when I fell hard
You took a step back
Without me, without me, without me
And he's long gone
When he's next to me
And I realize the blame is on me
Cause I knew you were trouble when you walked in
So shame on me now
Flew me to places i'd never been
Till you put me down oh
I knew you were trouble when you walked in
So shame on me now
Flew me to places i'd never been
Now i'm lying on the cold hard ground
Oh, oh, trouble, trouble, trouble
Oh, oh, trouble, trouble, trouble
No apologies
He'll never see you cry
Pretend he doesn't know
That he's the reason why
You're drowning, you're drowning, you're drowning
And I heard you moved on
From whispers on the street
A new notch in your belt
Is all I'll ever be
And now I see, now I see, now I see
He was long gone
When he met me
And I realize the joke is on me
I knew you were trouble when you walked in
So shame on me now
Flew me to places i'd never been
Till you put me down oh
I knew you were trouble when you walked in
So shame on me now
Flew me to places i'd never been
Now i'm lying on the cold hard ground
Oh, oh, trouble, trouble, trouble
Oh, oh, trouble, trouble, trouble
When your sadest fear comes creeping in
That you never loved me or her or anyone or anything
Yeah
I knew you were trouble when you walked in
So shame on me now
Flew me to places I'd never been
Till you put me down oh
I knew you were trouble when you walked in
So shame on me now
Flew me to places i'd never been
Now i'm lying on the cold hard ground
Oh, oh, trouble, trouble, trouble
Oh, oh, trouble, trouble, trouble
I knew you were trouble when you walked in
Trouble, trouble, trouble
I knew you were trouble when you walked in
Trouble, trouble, trouble!
2013. március 4., hétfő
× AGAIN!!!!! ×
Szóval... Nem olyan korán Gergő átjött, h olyan egy körül átkísérjen a jómadárékhoz. Ildi eléggé meglepődött azon, h megjelentem és sikerült sokkolnom az okkal.
Elég ciki, h a saját nővére seggfejezte le. Nem ellenkeztem. (:
A cuccom nagy része ki volt készítve, de hogy Lancelotot összepakolja, biztos nehezére esett a drágának faszverés közben. ^^
Elköszöntem, és eljöttem.
30 perc.
Ennyi volt.
Már nem tudok mit mondani... KOMOLYAN! :'DDD
Elég ciki, h a saját nővére seggfejezte le. Nem ellenkeztem. (:
A cuccom nagy része ki volt készítve, de hogy Lancelotot összepakolja, biztos nehezére esett a drágának faszverés közben. ^^
Elköszöntem, és eljöttem.
30 perc.
Ennyi volt.
Már nem tudok mit mondani... KOMOLYAN! :'DDD
 |
| I'm gonna be Happy without You Sucker.~ |
2013. február 27., szerda
× Gondolkodom ×
Szerintem elég egyértelműre sikeredett a cím... Gondolkodom. Itt szoktak jönni az "Ajaj" a "Hogy mit csinálsz?" illetve "Mivel?" esetenként "Már megint min?" megjegyzések/kérdések. De, h csak az utolsót vegyem figyelembe, a válaszom egész egyszerűen: Mindenen.
Egy dalon, egy érzésen, egy tekinteten, egy megjegyzésen, egy mozdulaton, egy mosolyon, azon, h miért és mitől is ember az ember. Milliónyi hasonló gondolatok kavarognak a fejemben. De engem leginkább a múlt és a jövő ejt gondolkodóba. Gondolkodom azon, h mit tettem, miért tettem, hogyan alakult, hogyan alakulhatott volna, aztán meg mit kell/kéne tennem és annak minden lehetséges kimenetelét végig gondolom... általában mind1ik negatív véget ér akkor is ha pozitívan próbálok hozzáállni.
Igen, valóban pesszimista vagyok a jövőt illetően. Meg úgy... mindennel...Nagy részben valószínűleg azért mert nem igazán bízom meg senkiben. És ilyenkor teljesen megbénulok, összeroskadok és tehernek érzem magam.
Lehetséges, h túl sokat gondolkodom. Ráadásul fölösleges dolgokon. Amik nem történtek meg vagy igazából már mind1 hiszen már megtörténtek. (: Már megkaptam, h nem tudok élni... vagy legalábbis a jelenben nem. Tudom... és próbálok ellene tenni... de nekem nehéz.
Azzal is tisztában vagyok, h ezzel megőrjítem a környezetemben lévőket, hiszen fogalmuk sincs mit kezdjenek velem ha csak fekszem egész nap vagy szótlanul bámulok magam elé.
"Ne gondolkozz már ennyit! Hülye vagy!"
Nem direkt csinálom, nem akarok mindig agyalni valamin... csak úgy... jön.
Igazából eléggé lenyűgöző ahogy az érzések át tudják venni az uralmat a test fölött, meg az is ahogy magunkat lát... na tessék... már megint gondolkodom... (:
Az is előfordul (sokszor), h egy egyszerű dolgot annyira túlbonyolítok/túlgondolok/túlreagálok, h a végén meg azért verem a fejem a falba, h h lehettem ekkora barom...
Időközben meg észre sem veszem milyen távolra kerülök az emberektől, és mennyire megközelíthetetlenné teszem magam.
Kattant vagyok...
Miért nem tudok egyszerűbb lenni?
Félek, h egyedül maradok...
Egy dalon, egy érzésen, egy tekinteten, egy megjegyzésen, egy mozdulaton, egy mosolyon, azon, h miért és mitől is ember az ember. Milliónyi hasonló gondolatok kavarognak a fejemben. De engem leginkább a múlt és a jövő ejt gondolkodóba. Gondolkodom azon, h mit tettem, miért tettem, hogyan alakult, hogyan alakulhatott volna, aztán meg mit kell/kéne tennem és annak minden lehetséges kimenetelét végig gondolom... általában mind1ik negatív véget ér akkor is ha pozitívan próbálok hozzáállni.
Igen, valóban pesszimista vagyok a jövőt illetően. Meg úgy... mindennel...Nagy részben valószínűleg azért mert nem igazán bízom meg senkiben. És ilyenkor teljesen megbénulok, összeroskadok és tehernek érzem magam.
Lehetséges, h túl sokat gondolkodom. Ráadásul fölösleges dolgokon. Amik nem történtek meg vagy igazából már mind1 hiszen már megtörténtek. (: Már megkaptam, h nem tudok élni... vagy legalábbis a jelenben nem. Tudom... és próbálok ellene tenni... de nekem nehéz.
Azzal is tisztában vagyok, h ezzel megőrjítem a környezetemben lévőket, hiszen fogalmuk sincs mit kezdjenek velem ha csak fekszem egész nap vagy szótlanul bámulok magam elé.
"Ne gondolkozz már ennyit! Hülye vagy!"
Nem direkt csinálom, nem akarok mindig agyalni valamin... csak úgy... jön.
Igazából eléggé lenyűgöző ahogy az érzések át tudják venni az uralmat a test fölött, meg az is ahogy magunkat lát... na tessék... már megint gondolkodom... (:
Az is előfordul (sokszor), h egy egyszerű dolgot annyira túlbonyolítok/túlgondolok/túlreagálok, h a végén meg azért verem a fejem a falba, h h lehettem ekkora barom...
Időközben meg észre sem veszem milyen távolra kerülök az emberektől, és mennyire megközelíthetetlenné teszem magam.
Kattant vagyok...
Miért nem tudok egyszerűbb lenni?
Félek, h egyedül maradok...
2013. február 26., kedd
2013. február 6., szerda
× Boldogtalan ×
Elaludtam... délután 1 körül keltem, emellett ma Bigyó sem vigyázott rám éjjel eléggé.
Később felpakoltam Kagamit és átcaplattam Uzuhoz. Nem akartam egyedül lenni. Az úton végig mind the Gap-et hallgattam és folyton könnybe lábadt a szemem, és alig tudtam visszafojtani a sírást a villamoson, de még a 2. emeleti lépcsőfordulóban is meg kellett állnom a sarokban, h ne záporozzanak. Végül szárazon értem fel és kopogtam be a konyha ablakon.
Miután kézhez kaptam a napi pólóm, (mivel hajat akartam festeni ezért erre a célra szolgáló feketében feszítettem) bevonultunk a fürdőbe. (: Megejtettük a beszélgetéseket hajfesték keverése és a hajamra applikálása közben. Aztán a konyhában telepedtünk le és.... IMVUztunk. ˇˇ""" *sóhajt*
Végül lemostam a festéket, és átestem az Uzu féle haj és arcápolás kúrán. Hát a lista elég szép azt kell mondanom. XD De megéri. :D
A továbbiakban Amnesia-stunk 2 rész erejéig. Aztán elköszöntem.
Hazafelé szinten Mind the Gap-et hallgattam, ugyan abban a hangulatban telt a hazaút ha nem rosszabban. Az eső esett, és mikor végre leszálltam a villamosról, átmentem a 2 zebrán... fél hangosan énekelni kezdtem... pocsolyából pocsolyába ugráltam és sírtam. Nem látott senki, de az sem érdekelt volna.
Nem vagyok boldog...
Yuhi az est folyamán egyszer sem jelentkezett. Nem adott életjelet, nem hívott, nem üzent... egyáltalán felém sem bagózott. Pedig megígérte...
*sóhajt*
Jóéjt.~
Később felpakoltam Kagamit és átcaplattam Uzuhoz. Nem akartam egyedül lenni. Az úton végig mind the Gap-et hallgattam és folyton könnybe lábadt a szemem, és alig tudtam visszafojtani a sírást a villamoson, de még a 2. emeleti lépcsőfordulóban is meg kellett állnom a sarokban, h ne záporozzanak. Végül szárazon értem fel és kopogtam be a konyha ablakon.
Miután kézhez kaptam a napi pólóm, (mivel hajat akartam festeni ezért erre a célra szolgáló feketében feszítettem) bevonultunk a fürdőbe. (: Megejtettük a beszélgetéseket hajfesték keverése és a hajamra applikálása közben. Aztán a konyhában telepedtünk le és.... IMVUztunk. ˇˇ""" *sóhajt*
Végül lemostam a festéket, és átestem az Uzu féle haj és arcápolás kúrán. Hát a lista elég szép azt kell mondanom. XD De megéri. :D
A továbbiakban Amnesia-stunk 2 rész erejéig. Aztán elköszöntem.
Hazafelé szinten Mind the Gap-et hallgattam, ugyan abban a hangulatban telt a hazaút ha nem rosszabban. Az eső esett, és mikor végre leszálltam a villamosról, átmentem a 2 zebrán... fél hangosan énekelni kezdtem... pocsolyából pocsolyába ugráltam és sírtam. Nem látott senki, de az sem érdekelt volna.
Nem vagyok boldog...
Yuhi az est folyamán egyszer sem jelentkezett. Nem adott életjelet, nem hívott, nem üzent... egyáltalán felém sem bagózott. Pedig megígérte...
*sóhajt*
Jóéjt.~
2013. február 3., vasárnap
× Hétvége 6. ×
.jpg) |
| Bigyó.~ <3 |
Negyed 8kor taliztunk központban, aztán Tescoztunk egy sort, majd a hazaúton beszélgettünk mindenféléről. Engem nagyon meghatott az a gondolat foszlány amit megosztott velem, h már pár napja ez jár a fejében.... bár valószínűleg Ő mára már el is felejtette, h mit mondott. Az ilyesmit hamar elfelejtik... vagy nem tudom. (:
Otthon meglepi várt. Egy nagyon nyomi, de mégis szerethető bigyó. *-*
Igazából ez az est hamar eltelt, mintha nem is lett volna.
Másnap délutánra vendégeket vártunk. Név szerint Viktor, Ita és Dani. Igen... még egy Dani... ezek idén sem fogynak el. :'DDD Kártyáztunk, nevettünk. Yuhi és Viktor rendbe tették a a gépet. Yuhi meg sikeresen elkotyogta Viktornak, h jövő7n szerdán meg csütörtökön szabadnapos. Felmerült bennem a "És én miért nem tudok erről? O.o" kérdés, de nem szóltam semmit. Nem emlékszem pontosan meddig maradtak, talán 7ig fél8ig. Mindenesetre mi Yuhival elmásztunk ismét a Tescoba, h pótoljuk az innivalót és némi kaját is szerezzünk. A bejáratnál voltunk mikor megkérdeztem, h nekem miért nem szólt a szabadnapokról, mire egy igen meglepő választ kaptam "Hááát nem is igazán akartam szólni róla..." ami a későbbiekben az "Elfelejtettem naaa..." válasszá avanzsálódott, mivel a "De hiszen mondtam is." mondat nem vált be. -.-" Akkor most melyik? Ennyire nem vagyok érdemes rá, h még ezt sem lehet elmondani nekem, h van két kibaszott szabadnapod a héten??? HIHETETLEN!!! Ezt a párbeszédet baromira nem tudom hova tenni. Nem értem miért titkolta előlem... és persze ennek ellenére NE érezzem magam fenyegetve... (Y) Kinyögött egy bocsánatkérést, de tudom, h nem érezte jogosnak... Nem értem mi járhat ilyenkor a fejében... vagy úgy egyáltalán mit gondol, h ezzel mit ér el... vagy egyáltalán mit akar elérni...
Baromira eltud szomorítani ilyenkor... aztán nem érti, h mi a bajom... :/
Mikor hazaértünk Yuhi még bütykölt a gépen, nem bírja a Win 7et :'D meg a tuner kártya is gondolkodóba ejtette... khm... felidegelte..., de én nem bírtam sokáig, és bedőltem az ágyba. Később ő is csatlakozott hozzám. Szerintem még 1x sem aludtunk ennyire szorosan egymásba ölelkezve. Vagyis úgy értve, h egész éjjel. Reggel ugyan úgy a karjaiba fonódva ébredtem, és baromira jó érzés volt (annak ellenére, h mindenfélét összeálmodtam amitől teljesen kitudok akadni.).
Reggebédeltünk, filmet néztünk (Túl jó nő a csajom), összebújtunk. Ez volt a vasárnapi program, aztán este szépen hazakísért. És sajnos egy újabb hétre búcsút mondtunk. :(
2013. január 26., szombat
.jpg)
2013. január 15., kedd
× A gyáva ×
Rettentően kiábrándultam magamból. A cselekedeteim egyáltalán nem tükrözik azt aki valamikor voltam. Vesztésre állok magammal szemben, és ezt sosem fogom megbocsátani magamnak.
Gyáva vagyok.
2012. december 27., csütörtök
× Gonosz... ×
Boldog Szülinapot Hiro.~ <3 ^^
Nem igazán van hozzáfűzni valóm a mai naphoz... Gonosz vagy.
Nem igazán van hozzáfűzni valóm a mai naphoz... Gonosz vagy.
2012. december 26., szerda
2012. december 4., kedd
× Őszintén ×
Az elmúlt hónap valami fenomenálisan pocsékra sikeredett. Nagy részben önhibából, ezt bevallom. Lényegében egész hónapban nem voltam suliban, de h őszinte legyek az elmúlt 3 hónapban is csak tengtem-lengtem.
Egy részt mert sikeresen elkaptam az influenzát (mint minden évben) ami kiüt egy hétre, HA nyugton maradok és pihenek, de neeeeem mert nekem muszáj volt rohangálnom körbe-körbe meg mindenfelé ezért sokszor visszaestem.
Másrészt mert végig gondoltam az eddigi teljesítményem, és úgy érzem 2 év ment/megy majd kárba. Pénzkidobás felső fokon. Nem elég, h alulmúlta az elképzeléseimet, de nagy részt el is vette a kedvem a grafikusi pályától. Úgy érzem nem vagyok elég jó ehhez a szakmához, mert egyszerűen képtelen vagyok lépést tartani, ami elég nagy hátrányt jelent. Nem nyújtok kimagasló teljesítményt számítógépes grafikában... sőt... semmilyent. A próbálkozásaim szerintem elég gyatrák. Rühellem, h nem vagyok benne jó. Az Adobe termékek az ősellenségeimnek a kivetülései. Nem tudok a gép előtt ülni úgy, h egy rohadt program próbál alkotni vmit az "utasításaimra", inkább görnyedek órákat a papír felett és hegyezem százszor a ceruzát.
Szóval lényegében ott tartok, h elbasztam két évet az életemből. Nem értem el semmit. Itt állok és nem haladok semerre, mert nem tudom merre kéne mennem, mivel csak A tervem volt, ami lassan befuccsolni látszik. Egyenlőre még próbálom menteni a menthetőt, de lehet nem ártana B-re is gondolni.
Életkedvem lényegében a nullára csökkent, érzelmi roncs vagyok és természetesen önértékelési problémákkal küszködöm továbbra is.
Úgy érzem csalódást okoztam...
Egy részt mert sikeresen elkaptam az influenzát (mint minden évben) ami kiüt egy hétre, HA nyugton maradok és pihenek, de neeeeem mert nekem muszáj volt rohangálnom körbe-körbe meg mindenfelé ezért sokszor visszaestem.
Másrészt mert végig gondoltam az eddigi teljesítményem, és úgy érzem 2 év ment/megy majd kárba. Pénzkidobás felső fokon. Nem elég, h alulmúlta az elképzeléseimet, de nagy részt el is vette a kedvem a grafikusi pályától. Úgy érzem nem vagyok elég jó ehhez a szakmához, mert egyszerűen képtelen vagyok lépést tartani, ami elég nagy hátrányt jelent. Nem nyújtok kimagasló teljesítményt számítógépes grafikában... sőt... semmilyent. A próbálkozásaim szerintem elég gyatrák. Rühellem, h nem vagyok benne jó. Az Adobe termékek az ősellenségeimnek a kivetülései. Nem tudok a gép előtt ülni úgy, h egy rohadt program próbál alkotni vmit az "utasításaimra", inkább görnyedek órákat a papír felett és hegyezem százszor a ceruzát.
Szóval lényegében ott tartok, h elbasztam két évet az életemből. Nem értem el semmit. Itt állok és nem haladok semerre, mert nem tudom merre kéne mennem, mivel csak A tervem volt, ami lassan befuccsolni látszik. Egyenlőre még próbálom menteni a menthetőt, de lehet nem ártana B-re is gondolni.
Életkedvem lényegében a nullára csökkent, érzelmi roncs vagyok és természetesen önértékelési problémákkal küszködöm továbbra is.
Úgy érzem csalódást okoztam...
...nem csak magamnak.
2012. november 26., hétfő
2012. november 19., hétfő
× Zsepik ×
Ma Yuhi reggel átjött, h elkísérjen dokihoz, mert az egész hétvégét fekve töltöttem, teázva, vizes ronggyal a fejemen, zsepi hegyek között. Igazából jól tettük, h nem mentünk azonnal mivel csak az aszisztens volt bent 2től 3ig és a dokinő csak holnap rendel 10től 12ig. Legalább ezt megtudtuk.
A nap hátralevő része kissé sírosra alakult (később jobb lett). Beszéltünk pár kényes dologról és természetesen kifakadtam.
Nem titok, h Yuhi sok mindent elcseszett és tény, h nem kéne azzal foglalkoznom, h kivel mit csinált amíg nem voltunk együtt, de egyszerűen kibaszta nálam a biztosítékot. :((( Borzasztóan bánt. Rettenetesen. :(
Emellett viszont bizakodó vagyok... remélem, h nem kattan meg még1x... de azért félek, h mi van ha mégis. :( Azt mondja nem fog és jól átgondolta a dolgokat és tudja, h hibázott és szeret... de én borzasztóan félek még egy csalódástól. Mondtam neki, h gondolja át még 1x jól a dolgokat és, h többször képtelen vagyok neki megbocsátani. Remélem tisztában van azzal, h mit csinál és komolyan gondolja most már a dolgainkat...
Szeretem Szutyuszt szóval... nem tudom, h leszek képes elviselni ha megint pofára ejt. :'( És tök szar... mert most itt bőgök azon, h szeretem ... :')
A nap hátralevő része kissé sírosra alakult (később jobb lett). Beszéltünk pár kényes dologról és természetesen kifakadtam.
Nem titok, h Yuhi sok mindent elcseszett és tény, h nem kéne azzal foglalkoznom, h kivel mit csinált amíg nem voltunk együtt, de egyszerűen kibaszta nálam a biztosítékot. :((( Borzasztóan bánt. Rettenetesen. :(
Emellett viszont bizakodó vagyok... remélem, h nem kattan meg még1x... de azért félek, h mi van ha mégis. :( Azt mondja nem fog és jól átgondolta a dolgokat és tudja, h hibázott és szeret... de én borzasztóan félek még egy csalódástól. Mondtam neki, h gondolja át még 1x jól a dolgokat és, h többször képtelen vagyok neki megbocsátani. Remélem tisztában van azzal, h mit csinál és komolyan gondolja most már a dolgainkat...
Szeretem Szutyuszt szóval... nem tudom, h leszek képes elviselni ha megint pofára ejt. :'( És tök szar... mert most itt bőgök azon, h szeretem ... :')
2012. október 26., péntek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)