2012. július 27., péntek

× Újra Péntek ×

10kor csörgött az órám, de kinyomtam mondván, h úgyis feltudok kelni 30kor és lesz időm elkészülni. Aha...  negyed 12kor ébredtem, szal ismételten 15 percem volt összedobni magam és emberré vedleni. Anyutól koboztam pénzt, h vegyek nasit meg üdítőt apu meg adott pénzt bérletre. Yuhi már a megállótól nem messze üldögélt a kerítés tövében és várt. Elmentünk Lehelre, mind2n vettünk bérletet aztán visszafelé beugrottunk a non-stopba ahol vettem anyunak Milka-t, Győri Édes-t meg Emotions-t és magamnak 3 sajtosrúdat. *-* Végül a Tesco expressz-be is betértünk és vettem magamnak egy Cola-t meg egy almás bort amit Csórompusztán is ittam. Anyunak is ízlett.~ *---*

Gyorsban lerendeztem az itthoniakat amíg Yuhi kint várt (ugyanis hozzánk nem jöhet be, ha anyuék itthon vannak, mert kitörne a 3. vh.) és utána átmentünk Yuhihoz mert éhes volt. Hát enni végül nem evett... talált jobb elfoglaltságot is. ... A Szutyok mindenét! >.>

Végül idő volt és indulni kellett mind2önknek. Yuhi melóba, én meg Uzuhoz. 173E-vel terveztünk menni... hát nem az ment el előttünk? >.> Kénytelenek voltunk másikat várni, h viszonylag hamar kiérjünk Blahára.

Leszállás előtt összeakadtam egy idős hölggyel... h oda ne rohanjak a szép kifejezésemtől. >.> Az amcsi fölsőmben voltam ami a mosásban hát lehet picit megnyúlt vagy nem tom, de amúgy is elég bő ahhoz, h lecsússzon a vállamon. Szóval a lényeg az, h a melltartóm egy parányi része kilátszott mire rám szólt, h mindjárt leesik rólam a ruha. Én naiv gondoltam, h csak azért szól, h lecsúszott, szal tök udvariasan válaszoltam, h nem esik az és meg is igazítottam. Aha... erre elkezdett kioktatni, h kilóg a csöcsöm (hogy az ő szavaival éljek) és, h milyen viselet ez, meg a mai divat és, h mi ez és milyen undorító meg bla-bla-bla. Én meg csak lestem aztán visszaszóltam, h jól van elég lesz, nem kell nézni és amúgy is hagyjon békén.... Aha.. természetesen NEM tette, tovább pampogott... de inkább másik irányba fordultam, h hátha abbahagyja... hát nem hagyta, de már nem figyeltem rá. Leszállás előtt pár pillanattal már Yuhi is rászólt, h békén lehet végre hagyni és semmi köze hozzá én meg hozzá tettem, h Nyugodjon meg úgyis leszállok. Az utasok valószínűleg még 10 percig őt hallgatták, de az már nem az én bajom. Lowfaszt a seggébe.

Pfffff...

Villamosoztunk. Yuhi elkísért a Budai hídfőig aztán visszafordult én meg elkezdtem szaladni ahogy bírtam ahogy átmentem a zebrán mert már így is csúnya késésben voltam. ˇˇ""" Azon is aggódtam, h elfelejtettem a kapukódot, de végül jót ütöttem be. :'DDD A lépcsőket 2essével szedtem, szal mire felértem csak jobban kifulladtam. :'DDD
Megkaptam az Uzu pólóm, és azzal a lendülettel a földre küldtem az ajándékom, ami a pólóba volt rejtve. XD Ez olyan Én szintű dolog, h meg sem lepődtünk... :'DDD Szerencsére nem lett baja, csak a medál lejött a kis karikáról, de gyorsan orvosoltuk a dolgot. ^^

Life is so sweet like cupcakes, not too fast, but slow.~

Animeztünk.

~. Koi to Senkyo to Chocolate. (2 részt néztünk meg.)
Hát elég bugyuta mese, de olyan... hülyén jó. :'DDD

~. Nurarihyon no Mago. (1.5 részt bírtunk ki belőle.)
Uhh... uhhhhhh... uuuuuuuuuuuuuuuuhhhh....
Nem tudom mit mondhatnék. Olyan mint az Inuyasha, a DN Angel, a Bleach, a Pokémon és még nem is tudom mi egybegyúrva. Ez... ez... ez... fúúúú... nem igazán találok rá szavakat. OMFGWTF??? Ezt tényleg komolyan gondolták??? Holly Cow...

Végül a horror mellett döntöttünk és megnéztük a Rec 3-at. Szerintem kurva jó volt. Igaz... az első 2-öt nem láttam, de amúgy sem kapcsolódnak a részek, szal nem olyan nagy problem, így is érthető volt a dolog. Kedvenc főszereplőm: Clara. <3 Még zombiként is nagyon szép volt. Awww.~ *-*

Aztán 10 körül anyu hívott, h mégis merre vagyok és ideje lenne hazajönnöm. Mondom jó. >.> Szal elköszöntem Uzutól meg anyujától és elindultam haza. Az úton nem 1x kicseszték nálam a biztosítékot az emberek.

1. A villamos megállóban kiszúrt engem 3 srác akik nagyon néztek/méregettek még a villamoson is, és rohadt kellemetlennek találtam a kocsányon lógó szemeiket.

2. Jeleztem, h leszállok. Oda is álltam az ajtóba. A villamos megállt, 2 kefehajú páwa köcsög ott toporog az ajtó előtt és gőzerővel nyomkodni kezdi a kibaszott gombot, h nyíljon már ki. Első dolgom volt beszólni, h NEM KÉNE NYOMKODNI BAZDMEG!!! Persze ciccegtek egy sort de nem hallottam, h mit. Asszem jobb is, mert még visszafordultam volna... eléggé fel voltam cseszve hozzá. Sok idióta díszköcsög bakker. Nem fog kinyílni az a kibaszott ajtó!!! Nyomkodni kell!!!! Csak póénból álltunk az ajtóban, nem azért mert JELEZTÜNK, H LESZÁLLJUNK!!!!!!! Istenem... h halnának ki az idióta barom seggarc köcsög népség. :@@@@@ 

3. Westend parkoló rész. A kanyarnál mentem át szokás szerint, sehol semmi szal le is léptem a járdáról. 2 fekete kocsi között akartam átmenni és már másfél méterre voltam a céltól mikor álltából kikanyarodott a kocsi MIKOR LÁTTA, H ÁTJÖVÖK ÉS OTT VAGYOK ELŐTTTTTTEEEEEEE!!!!!!! Ezt sem hagytam szó nélkül, szal kapott egy NEM LEHET MEGVÁRNI MÉG ÁTÉREK, MI??? :@@@@@
Úúúúúú, h rohadna meg...

Eszméletlenül pipa voltam, szal felhívtam Yuhit, h hátha picit lenyugszom... hát nem sikerült. Vérszomjasan végig caplattam a Westend mellett egész a Lehelig. A 14-esen a kiscsaj sztem frászt kapott tőlem olyan sötét aura lebegett körülöttem. Csak akkor mert rám nézni mikor kinéztem az ablakon a másik irányba (onnan láttam, néz. :'D)

Hazaértem és még legalább másfél órán keresztül dühöngtem magamban. A másik fénypont az Ezo tv műsora volt amit a konyhából hallgattam (mivel nem volt kedvem bemenni a szobába, kihalászni a távirányítót apám alól és csatornát váltani.).

Srác betelefonál.
Így kezdte: Jó estét kívánok. Tamás vagyok 25 éves és szeretnék...
Erre a jós: Hallo hallo... tessék, vonalban van, mondja csak.
Tamás: öhm... jó estét. Tamás vagyok 25 éves és szertnék a munkavállalással kapcsolatban segítséget kérni.
Jós: Miben segíthetek?
Tamás: A munkavállalásról érdeklődnék...
Jós: Munkavállalás. Értem. Legyen szíves elárulni a nevét.
Tamás: ... TAMÁS vagyok, 25 éves ...

Hát... jó éjt.~ :'DDD

1 megjegyzés: