Péntek - Március 1.,
Miután a héten 2x is cseppet sem idilli beszélgetésbe csöppentem Yuhival (egy harmadikhoz meg még annyira sem volt kedvem), a hangulatom ingadozott, és az életkedvem is a -5-tel vetekedett. Gergő és Marci karöltve lényegében az éjszaka majdnem közepén elraboltak kellemesen meleg kis otthonomból azzal a feltett szándékkal, h már pedig ők jól felvidítanak. El is mentünk egy nem is olyan távoli kis kocsmába, ahol nem értettem, h miért van egy disznó... egy talicska... meg... egy nő a fali foltokban. Aztán a fiúk felvilágosítottak, h a festés... nos... khm... szóval, terepmintás szeretne lenni a szalon. Körbenéztem és... valóban. Legalábbis ha ők ezt a mázolmányt annak nézik akkor egye fene legyen az.
No mind1 is.
Mivel a napi adag kajám egyenlő volt a szinte 0ával. Szóval csak a szokásos. :'D Nem csoda, h az a 3 wishky-kóla csodálatosan és fenomenálisan megtette a hatását, és pár lelkis beszélgetéssel arrébb az asztal szélét lefejelve zokogtam. Oh yeah...
Aztán sikeresen el pörölycápáskodtam (gyengébbek kedvéért: a pörölycápa S alakban közlekedik) a mosdóig Gergő pöppetnyi segítségével. :'DDD
Végül... olyan hajnali 3 felé indulás volt, eredeti terv, h hazadobnak engem, aztán puszi pápá jóéjt.
Hüm...
Mi lett belőle? Igazából nekem csak 2 opcióm volt erre az estére:
A., Elleszünk reggelig amíg csak ébren bírjuk és tökre szépen feltűnés mentesen becsoffadok a saját ágyikómba.
B., Lesz bennem egy kis mennyiség, és ha zárakról van szó... nem lennék egy ninja... ami ugye esetemben nem lenne valami szerencsés ha akkor hazamegyek.
Szerintem van tipp, h melyik jött be. :'DDD
Szóval elindultunk hazafeleee és éjszakai járat powa.~ XD
Elköszöntünk Marcitól a villamoson, aztán hazasétáltunk. Zuhany után begubózódtam Gergő ágyába, a reggel folyamán meg sikeresen megfejeltem a polcot. Pedig én annnnnnyira igyekeztem. :'D
Szombat - Március 2.,
Az az igazság, h cseppet sem voltam gondterhelt. Tisztában voltam, h mi fog következni az elkövetkezendő napok egyikében, szóval lelkileg már nagyon rákészültem, és más opció eszembe sem jutott. Az meg amit reggel a tükörben láttam, vagy inkább éreztem? O.o Mind1 is, a lényeg ugyan az... csak megerősített a dologban. ^^ Szóval áthülyültük/beszélgettük/filmeztük a napot és mivel hazamenni nagyon nem akartam, Gergőnek meg nem volt ellenére ha maradok... így este elmentünk sétálni a környéken, és egyben Szandit is elvittük görkorizni. ^^ Tök jó volt. :3
Vasárnap - Március 3.,
A tegnapi jó dolgok a nap végére lassan szertefoszlottak amint egyre közelebb értünk a kapunkhoz. Végig szorongtam/görcsöltem az utat. Alig szóltam Gergőhöz, ő meg nem nyaggatott, mert tudta, h mi a bajom. Mondjuk... ő mindig tudja... ez valahogy alap dolog. :'D A kapuban elköszöntünk, és kb másfél órán belül beteljesedett a "jóslat".
Yuhival szakítottunk. Igényesen... Skype-on. :'DD Ami jobb is, mert kurvára nem voltam kíváncsi a hazug képére, ahogy kutya szemekkel bámul ki a semmibe a fejéből ahogy ilyenkor szokott. (:
További másfél órán belül meg is érkezett a felmentő sereg Uzu személyében, hóna alatt egy Extra Dry Garone-val, Szentkirályi vadszőlővel és Kaptárral meg Amnesia-val teli meghajtóval. :'D
Nos... az Extra Dry vmi rémes :'DDD de a pörölycápa megvolt XD A legszebb az egészben, mikor eltört a mécses... persze tudom mit gondoltok: Biztos amiatt a gyökér miatt... hát most az egyszer tévedtek XD Igazából amiatt kezdtem el sírni, h Uzu anyuja nem bír engem. :'DDDDD Elvileg ő senkit sem bír.... de akkor is. XD Szóval igen... Uzu anyuja miatt.... aztán Uzu boldogsága miatt. NÁJSZ. :'DDD
nem emlékszem pontosan Uzu meddig maradt, de az az egy biztos, h az üveg alján még volt mit inni, és egy utolsó pohár még kifért. A kommunikáció is viccesre sikeredett, mert elkezdtem kihagyni a magányhangzókat a szavakból. Szóval igen.. ismét alkottam. (: X"DDD
Na jóéjt, holnap elmegyek a cuccaimért, és végre lezárok egy fejezetet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése