Még a hét elején leszedtem faceről a szülinapomat jelző opciót, mert kíváncsi voltam hány embernek jutok eszébe internet segítsége nélkül. Mikor éjfélt ütött az óra, pár percre rá megkaptam az első sms-t gergőtől, aki még amúgy Skype-on jelen volt, de muszáj volt sms-ben is közölnie. Aztán Tom is felköszöntött, végül senki más rajtuk kívül.
Reggel nagybátyám és nagyanyám üzenetét/hívást is megkaptam... de még mindig nem volt szép a napom.
Tegnap este óta ritka szar kedvtelenség kerített hatalmába. Volt némi rossz előérzetem is, de nem adtam neki nagy jelentőséget. Ma ébredés óta azon filóztam, h vajon ki felejt el idén... és kitől fog kurvára szarul esni... Fejben soroltam a neveket... Mazunál megtorpantam. Olyan rég beszéltem vele, vajon jól van? Vajon emlékszik arra, h a szülinapom van? Vajon felköszönt? Kb ugyan ezek a kérdések játszódtak le Hiroval kapcsolatban is. De anyu hívott, és teljesen kizökkentett a gondolkodásból. Egy két órán belül ő is hazaérkezett, és nagyon izgatott volt. Apunak sikerült a 3 évente megírásra kerülő kötelező vizsga... ami csak szebbé teszi, h csak 3 embernek sikerült. Még apu főnőkének sem sikerült a 45 kérdésre helyesen válaszolnia. Apunak 45/38 lett az eredménye ami rohadt jónak számít. ^^
Nem telt bele sok idő, és Dragon City-zés közben villogott a kis boríték. Vivi köszöntött fel. ^^ Megköszöntem és kockulgattam tovább, viszont mikor megint felvillant a kis boríték egy csöppet sem várt levelet kaptam. SOHA... de soha nem kívánom senkinek, h ilyen levelet kapjon.
"Üdvözletem kedves barátaim...
Nekem jutott a szomorú feladat hogy közöljem veletek, azt a rettenetes hírt, hogy közös ismerősünk Zachár Szilárd köreinkben a drága Mazu 2013.04.18-án reggel elhunyt. Ma reggel 9:35-kor felhívott a pót anyukája akinél lakott hogy velem közölje ezt a rettenetes hírt... a miértjét nem tudjuk sem azt, hogy hogyan, de sajnos ez a helyzet. A hét elején még életvidám és boldog volt, azonban szerdáról csütörtökre virradó reggelen holtan találták, azt hogy hol azt nem tudjuk mivel a rendőrség csak a vér szerinti rokonoknak adhat ki információt az ügyről. Ha bármit megtudok írni fogok. Addig is bocsássatok meg nekem, hogy ilyen hírrel árnyékolom be a napotokat, engem is villámcsapásként ért a hír. Nyugodjék békében.
Kazuya."
Első körben nem jutottam tovább a Zachárnál. Egyszerűen nem... nem akartam tovább olvasni... fel se fogtam mit olvasok... nem...
NEM akartam felfogni mit olvasok... és legalább 3x futottam végig az egészen és mindhárom alkalommal a
"MIVAN?? MIAFASZVAN?? MIIIII??? NEEEM!!" kísérték az olvasnivalót. Anyuért kíálltottam, de szokásos módon csak azt hallotta meg (harmadjára) mikor teli torokból ordítok, h
ANYUUUU!!! Be is jött gyorsan kérdezte mi van, mondtam, h Mazu meghalt.
"Hogy mi?" Anyu sem fogta fel a szavaimat.
Mazu meghalt...
Hát anyu kedve sem lett jobb... kérdezett valamit, fogalmam sincs mit... talán, h kérek e levest... csak azt tudtam, h most ebben a pillanatban megszűnt minden, és csak az a két szó van a fejemben, h:
Mazu meghalt...
Csendet akartam
AZONNAL! Nem akartam hallani semmit, nem érdekelt anyu levese sem semmi... abban a pillanatban sírni kezdtem, nem tudtam bent tartani...
Őszinte leszek... valahol mindig tudtam, h
Ő lesz az első aki távozni fog a köreinkből... és ez egy szörnyű érzés... nem hittem volna, h ilyen korán... és reménykedtem, h nem lesz igazam.
Borzasztó.
Felfoghatatlan.
Ezek után az első hívás Drachennek ment. Nem tudott mit mondani... de muszáj volt értesítenem... magam sem tudom miért pontosan... aztán Gergőnek küldtem sms-t azt a két szót ami még mindig nem fér meg egy mondatban a fejemben...
Végül hónapok óta először megnyitottam az Illustratort és a Photoshopot... sosem volt ilyen nehéz a számok leírása... Egyszerűen rosszul lettem a gondolattól, h ez a két dátum egymás mellé kerüljön az
Ő neve alatt. Háromszor fabrikáltam újra a képet mert egyszerűen egy rossz viccnek találtam... egy ízetlen szemét tréfának...
...ez életem legszörnyűbb műve. Még most sem hiszem el, h leírtam ezeket a számokat...
Hello mindenki!
Haru vagyok, és ez a 22. szülinapom. Képzeljétek, még egy emberrel bővült a
"Sosem köszönt már fel..." listám. Pedig ő nem volt öreg... viszont beteg igen... a lelke volt beteg... és mennie kellett... 22 év után.
Mazu, sajnálom, h nem vettem fel a telefont a múlthéten... nagyon sajnálom... de már hiába, ugye?
Egy órán belül apu is hazaért, anyu közölte vele a hírt mielőtt lemásztam a lépcsőn... az ő arcáról is elkúszott a mosoly és nem tudta mit mondjon... szóval inkább csöndben maradt... átadta a csokrom... (ami nem mellesleg nagyon szép.) ...azt mondta szeret, és megölelt. (:
Az eredeti terv az volt mára, h este a Hordóban megünneplődöm... de a hír után eléggé a nemre hajlott a dolog. Végül mégis lett kocsmulás, bár kicsit változott a téma. Hatkor találkoztam Gergővel Corvinon...
KAPTAM POGIIIIIT!!!! *---* <3<3<3<3<3
(Események várakozás közben:
1. Virágárus: Tessék, tessék!!! 200ért a Náci!!! XD -gyengébbeknek: nárciszt árult.-
2. Fogjuk fel humorosan, sikertelenül: a. Mazu azért halt meg, mert nem akart ajándékot venni! b. Azt mondta sokkal tartozik nekem... Ezek szerint az életével. c. ... nem írom le ... túl morbid.)
...és vártuk Uzut meg Hirot, de mind2n késtek. Uzu csak negyed órát, de Hirora már csak mi ketten vártunk mert Gergő elszaladt foggal körömmel megvédeni a foglalást. :'DDD
Közben kiderült, h aljas galád módon a hátam mögött meglepetés banzájt terveztek nekem, és egy legalább 12 fős csapatott állítottak össze a tiszteletemre... pl... Sasu, Jiro, Sayu, Nyunyó, Kira... de a hír hallatán kénytelenek voltak mindenkinek visszamondani.
Ezért nem köszöntött fel senki egész nap... mert személyesen akartak... sosem szerveztek nekem meglepi szülinapi bulit...
Miután Hiro és Uzu is elszívtak egy-egy szál cigit, felmásztunk a Hordó VIP szobájába, ami a mai alkalomra lett lefoglalva.~ Gergő a söröcskéje előtt ült én meg leültem a whisky-kólám elé. :'D Amíg dumáltunk, azt fel is hörpintettem és Hirotól megkaptam az ajándékom.~ *-* Annyira szépes nyakék. <3
Végül a lányoknak sikerült eldönteniük mit igyanak először, szóval lementek a bárhoz. Pár pillanattal később vissza is tértek egy tálcányi itókával. Nézem... hát mi ez a mennyiség? O.O"" Kiderült, nekünk is hoztak egy kör...
TEQUILA!
... szóval igen... tequilat. ._." Némi szájtépés után besóztam a kezem és felhörpintettünk Mazu, és az Én egészségemre ha már az én napom volt... vagy mi a fene. Kezdett jó lenni a hangulat, már éreztük a szintet, szóval volt pár mókás megnyilvánulás.
Hiro, Uzunak: Miért van egy fél vízibicikli az italodban? <. egy fél citrom helyett .>
Meg hasonló szépségek. Már bennünk volt a második kör...
TEQUILA!
...is + egy két kör másból is... nem emlékszem pontosan. :'DDD ...mikor Hiro és Uzu le akartak menni cigizni. Nos... nálam akkor kezdődött az a bizonyos másik állapot... amikor már nem nevetek...
"Nem akarom, h Mazu meghaljon..."
Mondtam... és ezzel eltört a mécses. Innentől kezdve nem igazán tudtak velem mit kezdeni, mert órákon át bőgtem és bőgtem, néha sikerült abbahagyni, nevettem... viszont a következőben vki nyakában lógtam és sűrűn kértem tőle esdekelve bocsánatért, bármiért amit csak elkövettem ellene.
Nos... az emlékeim... néhol hiányosak... éééés a sorrenddel is vannak gondjaim. :'DDD Szóval nézzétek el nekem, így pár tequila után, h ha esemény nem eseményt követ... próbáltam felépíteni a fejemben elölről-hátulról-jobbról-balról... és ez lett az eredmény:
...
...
...
Az az igazság h ha megpróbálnám történetbe, körítéssel összefoglalni... nem menne. Szal marad a felsorolás... viszonylag időrendben...
:'D
...
1. Kirát kapásból úgy üdvözöltem, h bocsásson meg.
2. Szájra puszit kapott majdnem minden nőnemű egyed. :'DDD
3. Kimentünk Niitaért, Hiroval meg Gergővel. Niita nem emlékezett rám... ami nem meglepő... hiszen általában nem szoktak rám emlékezni... Tőle is bocsánatot kértem és megölelgettem.
4. Közöltem vele, h vigyázzon Hirora és nagyon örülök nekik és, h annyira jó Hirot boldognak látni. Ezt az este során többször is közöltem egymásután.
5. Lehurrogtam Uzut. Pár perccel később meg bocsánatot kértem tőle is.
6. Megérkezett Drachen.
6.5 Még több ajándék. <3
7. Megint sírógörcs és bevonultunk mosdóba. Itt kifeküdtem a mosdókagyló alá már totál máshol jártam.
8. A FAIL: Eldöntöttem, h én márpedig felhívom Artickot Drachen tudta nélkül, és beszélek a fejével, mert én nem bírom tovább a szerencsétlenkedést. Sűrűn kapkodva elő bányásztam a telefonom, kikerestem Artickot éééés hívás. Várok... várok... várok... semmi. Legalább 3 percnyi... "
Artickkk vedd fel..." semmi után..... Kira felhívja arra a figyelmem, h nem nyomtam meg a zöld gombot... *cirip-cirip-cirip*
9. Artick hívás sikeres végbemenetele... Szerencsétlent nem hagytam szóhoz jutni kb... Emlékszem miket mondtam, nem részletezem, de most is pont úgy gondolom.
10. Felhívtam Asszonyt... aka. Vivit is, h bocsánatot kérjek azért mert ilyen későn felhívtam... *cirip-cirip-cirip*
11. További bőgés sorozat a mosdókagyló alatt...
11.5 Közöltem Kirával, h hozza a hajgumim, és segítség nélkül betaláltam a wc-hez.
12. VUK.
13. Kiöntöttem a szívem Hironak, mindent Mazuról...
14. Fotózkodás....
NAGYON CSÚNYA KÉPEK!!! O^O
15. VUK.
16. Elköszönés Kirától és Drachentől.... vagyis
"Menjetek csak sziasztok, én még... maradok <3"
17. VUK.
Miután picit sikerült rendbe szednem magam... nos... még mindig kihívást jelentett a lépcsőzés. XD Miután elkösztünk Niitatól, Hirotól meg Uzutól... irány Gergőék.~ Iszonyatosan borzalmasan hitványul éreztem magam végig az úton. Attól féltem, h a metrón hip-hop jön Vuk. Mocskosul eláztam. Kabátban zuhantam az ágyba, és még úgy is rázott a hideg, fájt a fejem minden bajom volt. Ócska érzés. Sikerült csillapítani kicsit <3 de aztán megint előjött a fejfájás. Aztán nyiff.~ és horkantás.
Emberek... Köszönöm. Jól esett, de pocsék volt. Imádlak titeket. <3 Szóljatok ha kihagytam valamit.
