× MURDER - A gyilkos tárlat ×

Boldog Nőnapot!

Gergő 11re csaffogott át, és egy cuki kis rózsaszál is jött vele. *-* Elvoltunk szokás szerint aztán megnéztük a Malkovich menetet, ami épp belefért az időnkbe, mert 2re a Jászain kellett lennünk, h találkozzunk Uzuval meg Sayuval. Onnan kettessel mentünk pár megállót... hát valami eszméletlen, h mennyire büdös az a taliga. >.> Megérkeztünk. :O

× MURDER ×

Szóval 21 szobán keresztül beteg emberekről hallottunk, és lényegében elvetemült mosollyal az arcomon jártam végig az egészet. XD Nah jó... volt egy kettő amin kicsit meglepődtem, és tágra nyílt szemekkel figyeltem, de amúgy nem nagyon ért megrázkodtatás. ^^ Bár ahogy elnéztem pár embernek igen. >.> Engem speciel az utolsó szoba cseszett fel... de azt majd a végén. (:

Báthory-val indítottunk, aztán Tepes, de Al Capone meg a Ku Klux Klán is jelen volt.
Örök és felülmúlhatatlan kedvencem... Hasfelmetsző Jack <3 Igen... van kedvenc sorozatgyilkosom. Beteg dolog, de ezt kell szeretni. :D
Ez az ember levelet küldött a rendőrkapitányságra, h: "Arról értesültem, hogy ismét elfogtak..."
Hát lehet nem szeretni??? X'DDD A kis troll fajtáját neki. ^^ meg kell hagyni nagyon szép ajándékot hagyott a rendőröknek. ;)
John Wayne Gacy aka. Pogo bohóc se volt semmi. Homoszexuális, pszichopata állat, aki elnyerte az év embere díját. Közben kisfiúkat/férfiakat gyilkolt le a szobájában.~ :D
Utolsó szavai: "*felsorolja elnyert díjait/kitüntetéseit stb.* ... Nyaljátok ki a seggem!"
Gergő itt úgy felröhögött, h zengett tőle a szoba. XDDD
A másik vicces karakter, akinek sajnos nem emlékszem a nevére, csak azért bukott le, mert EGYSZER a sav nem tüntetett el egy műfogsort. Pedig családokat volt képes eltüntetni a műhelyében. :'D
És így végül... Pedro Lopez... az andokbéli szörny... na rajta kicsit lefagyott a mosoly az arcomról. Több száz gyereket tett el láb alól. "Eljátszadozott" velük, majd eltemette őket. Később visszajárt hozzájuk és kiásta őket, h játszon velük.. Creepy Tea Party.~ Aztán feladta magát, és a rendőrök nem hittek neki. Felvitte őket a tömegsírhoz, letartoztatták... és kapaszkodjatok meg... 4 év után... ismétlem több 100 gyerek... de 4 év után szabadon engedték. *mosoly*

Noh de... a Meditációs szoba a legvégén... ha eddig nem tudtátok, h mi a gyilkos.... hát akkor kérlek szépen az ... AZ! Komolyan mondom felálltam volna, odamentem volna a szemben ülőhöz, h elvágtam volna a torkát. Egyszerűen késztetést éreztem rá... >.>

Őszintén szólva nagy részt egyet kell értenem ezzel a kritikával.

A kiállítás után még szenvedtünk egy ideig a 4/6-os megállójában aztán úgy döntöttünk felmegyünk Westend tetőre. Útközben Sayu-t örökbe fogadtuk Gergővel... szóval... van egy lányom... izé... lányunk.<3 Valami hihetetlenül cuki az a csaj. Szó szerint... komolyan. ._.
Elvoltunk, beszélgettünk egy ideig aztán szépen hazacaplattunk. ^^

Később anyu érdeklődött, h milyen volt a dolog, de kitörte a frász attól, h milyen természetesen beszélek az ilyen emberekről meg úgy a gyilkosságokról... főleg mikor küldtem felé egy elvetemült mosolyt... szal inkább kiment a szobámból. :'D

× A NAP HÍRE ×

KYAAAAAAAAAAA!!!

Tényleg eljutok *-* 

Még jó, h nem hagytam fel az első 6 kattintgatás után >.<
12.-re összejött!!! *-*

Még mindig nem fogtam fel.~

Tiszta happy vagyok *-*

Wiiiiiiiiii.~!!!!

Köszönöm a linket Uzu!!! <3

× I knew you were trouble ×

Hátöhm igen, a duma az elején elég szépen leírja (Y) 

Megfogalmazni sem tudtam volna jobban.

Lefordítani nem fogom, akit érdekel annak Google fordító segít. 

Ki lehet silabizálni, h mit akar.

I think--I think when it's all over,

It just comes back in flashes, you know?

It's like a kaleidoscope of memories.

It just all comes back. But he never does.

I think part of me knew the second I saw him that this would happen.

It's not really anything he said or anything he did,

It was the feeling that came along with it.

And the crazy thing is I don't know if I'm ever gonna feel that way again.

But I don't know if I should.

I knew his world moved too fast and burned too bright.

But I just thought, how can the devil be pulling you toward someone 

who looks so much like an angel when he smiles at you?

Maybe he knew that when he saw me.

I guess I just lost my balance.

I think that the worst part of it all wasn't losing him.

It was losing me.

Taylor Swift - I knew you were trouble

Once upon time

A few mistakes ago

I was in your sights

You got me alone

You found me

You found me

You found me

I guess you didn't care

And I guess I liked that

And when I fell hard

You took a step back

Without me, without me, without me

And he's long gone

When he's next to me

And I realize the blame is on me

Cause I knew you were trouble when you walked in

So shame on me now

Flew me to places i'd never been

Till you put me down oh

I knew you were trouble when you walked in

So shame on me now

Flew me to places i'd never been

Now i'm lying on the cold hard ground

Oh, oh, trouble, trouble, trouble

Oh, oh, trouble, trouble, trouble

No apologies

He'll never see you cry

Pretend he doesn't know

That he's the reason why

You're drowning, you're drowning, you're drowning

And I heard you moved on

From whispers on the street

A new notch in your belt

Is all I'll ever be

And now I see, now I see, now I see

He was long gone

When he met me

And I realize the joke is on me

I knew you were trouble when you walked in

So shame on me now

Flew me to places i'd never been

Till you put me down oh

I knew you were trouble when you walked in

So shame on me now

Flew me to places i'd never been

Now i'm lying on the cold hard ground

Oh, oh, trouble, trouble, trouble

Oh, oh, trouble, trouble, trouble

When your sadest fear comes creeping in

That you never loved me or her or anyone or anything

Yeah

I knew you were trouble when you walked in

So shame on me now

Flew me to places I'd never been

Till you put me down oh

I knew you were trouble when you walked in

So shame on me now

Flew me to places i'd never been

Now i'm lying on the cold hard ground

Oh, oh, trouble, trouble, trouble

Oh, oh, trouble, trouble, trouble

I knew you were trouble when you walked in

Trouble, trouble, trouble

I knew you were trouble when you walked in

Trouble, trouble, trouble!

× Sail ×

Awolnation - Sail

Sail!

This is how I show my love

I made it in my mind because

I blame it on my A.D.D. baby

This is how an angel dies

I blame it on my own sick pride

Blame it on my A.D.D. baby

Sail!

Sail!

Sail!

Sail!

Sail!

Maybe I should cry for help

Maybe I should kill myself (myself)

Blame it on my A.D.D. baby

Maybe I'm a different breed

Maybe I'm not listening

So blame it on my A.D.D. baby

Sail!

Sail!

Sail!

Sail!

Sail!

La la la la la

La la la la la oh!

La la la la la,

La la la la la oh!

La la la la la,

La la la la la,

Sail!

Sail!

Sail!

Sail!

Sail!

Sail with me into the dark

Sail!

Sail with me into the dark

Sail!

Sail with me into the dark

Sail!

Sail with me into the dark

Sail!

Sail with me into the dark

Sail!

× AGAIN!!!!! ×

Szóval... Nem olyan korán Gergő átjött, h olyan egy körül átkísérjen a jómadárékhoz. Ildi eléggé meglepődött azon, h megjelentem és sikerült sokkolnom az okkal.
Elég ciki, h a saját nővére seggfejezte le. Nem ellenkeztem. (:
A cuccom nagy része ki volt készítve, de hogy Lancelotot összepakolja, biztos nehezére esett a drágának faszverés közben. ^^
Elköszöntem, és eljöttem.
30 perc.
Ennyi volt.

Már nem tudok mit mondani... KOMOLYAN! :'DDD

I'm gonna be Happy without You Sucker.~

× Lezártnak tekintve ×

Péntek - Március 1.,

Miután a héten 2x is cseppet sem idilli beszélgetésbe csöppentem Yuhival (egy harmadikhoz meg még annyira sem volt kedvem), a hangulatom ingadozott, és az életkedvem is a -5-tel vetekedett. Gergő és Marci karöltve lényegében az éjszaka majdnem közepén elraboltak kellemesen meleg kis otthonomból azzal a feltett szándékkal, h már pedig ők jól felvidítanak. El is mentünk egy nem is olyan távoli kis kocsmába, ahol nem értettem, h miért van egy disznó... egy talicska... meg... egy nő a fali foltokban. Aztán a fiúk felvilágosítottak, h a festés... nos... khm... szóval, terepmintás szeretne lenni a szalon. Körbenéztem és... valóban. Legalábbis ha ők ezt a mázolmányt annak nézik akkor egye fene legyen az.

No mind1 is.

Mivel a napi adag kajám egyenlő volt a szinte 0ával. Szóval csak a szokásos. :'D Nem csoda, h az a 3 wishky-kóla csodálatosan és fenomenálisan megtette a hatását, és pár lelkis beszélgetéssel arrébb az asztal szélét lefejelve zokogtam. Oh yeah...
Aztán sikeresen el pörölycápáskodtam (gyengébbek kedvéért: a pörölycápa S alakban közlekedik) a mosdóig Gergő pöppetnyi segítségével. :'DDD
Végül... olyan hajnali 3 felé indulás volt, eredeti terv, h hazadobnak engem, aztán puszi pápá jóéjt.

Hüm...

Mi lett belőle? Igazából nekem csak 2 opcióm volt erre az estére:
A., Elleszünk reggelig amíg csak ébren bírjuk és tökre szépen feltűnés mentesen becsoffadok a saját ágyikómba.
B., Lesz bennem egy kis mennyiség, és ha zárakról van szó... nem lennék egy ninja... ami ugye esetemben nem lenne valami szerencsés ha akkor hazamegyek.

Szerintem van tipp, h melyik jött be. :'DDD

Szóval elindultunk hazafeleee és éjszakai járat powa.~ XD
Elköszöntünk Marcitól a villamoson, aztán hazasétáltunk. Zuhany után begubózódtam Gergő ágyába, a reggel folyamán meg sikeresen megfejeltem a polcot. Pedig én annnnnnyira igyekeztem. :'D

Szombat - Március 2.,

Az az igazság, h cseppet sem voltam gondterhelt. Tisztában voltam, h mi fog következni az elkövetkezendő napok egyikében, szóval lelkileg már nagyon rákészültem, és más opció eszembe sem jutott. Az meg amit reggel a tükörben láttam, vagy inkább éreztem? O.o Mind1 is, a lényeg ugyan az... csak megerősített a dologban. ^^ Szóval áthülyültük/beszélgettük/filmeztük a napot és mivel hazamenni nagyon nem akartam, Gergőnek meg nem volt ellenére ha maradok... így este elmentünk sétálni a környéken, és egyben Szandit is elvittük görkorizni. ^^ Tök jó volt. :3

Vasárnap - Március 3.,

A tegnapi jó dolgok a nap végére lassan szertefoszlottak amint egyre közelebb értünk a kapunkhoz. Végig szorongtam/görcsöltem az utat. Alig szóltam Gergőhöz, ő meg nem nyaggatott, mert tudta, h mi a bajom. Mondjuk... ő mindig tudja... ez valahogy alap dolog. :'D A kapuban elköszöntünk, és kb másfél órán belül beteljesedett a "jóslat".

Yuhival szakítottunk. Igényesen... Skype-on. :'DD Ami jobb is, mert kurvára nem voltam kíváncsi a hazug képére, ahogy kutya szemekkel bámul ki a semmibe a fejéből ahogy ilyenkor szokott. (:

További másfél órán belül meg is érkezett a felmentő sereg Uzu személyében, hóna alatt egy Extra Dry Garone-val, Szentkirályi vadszőlővel és Kaptárral meg Amnesia-val teli meghajtóval. :'D
Nos... az Extra Dry vmi rémes :'DDD de a pörölycápa megvolt XD A legszebb az egészben, mikor eltört a mécses... persze tudom mit gondoltok: Biztos amiatt a gyökér miatt... hát most az egyszer tévedtek XD Igazából amiatt kezdtem el sírni, h Uzu anyuja nem bír engem. :'DDDDD Elvileg ő senkit sem bír.... de akkor is. XD Szóval igen... Uzu anyuja miatt.... aztán Uzu boldogsága miatt. NÁJSZ. :'DDD
nem emlékszem pontosan Uzu meddig maradt, de az az egy biztos, h az üveg alján még volt mit inni, és egy utolsó pohár még kifért. A kommunikáció is viccesre sikeredett, mert elkezdtem kihagyni a magányhangzókat a szavakból.  Szóval igen.. ismét alkottam. (: X"DDD

Na jóéjt, holnap elmegyek a cuccaimért, és végre lezárok egy fejezetet.

× Gondolkodom ×

Szerintem elég egyértelműre sikeredett a cím... Gondolkodom. Itt szoktak jönni az "Ajaj" a "Hogy mit csinálsz?" illetve "Mivel?" esetenként "Már megint min?" megjegyzések/kérdések. De, h csak az utolsót vegyem figyelembe, a válaszom egész egyszerűen: Mindenen.

Egy dalon, egy érzésen, egy tekinteten, egy megjegyzésen, egy mozdulaton, egy mosolyon, azon, h miért és mitől is ember az ember. Milliónyi hasonló gondolatok kavarognak a  fejemben. De engem leginkább a múlt és a jövő ejt gondolkodóba. Gondolkodom azon, h mit tettem, miért tettem, hogyan alakult, hogyan alakulhatott volna, aztán meg mit kell/kéne tennem és annak minden lehetséges kimenetelét végig gondolom... általában mind1ik negatív véget ér akkor is ha pozitívan próbálok hozzáállni.

Igen, valóban pesszimista vagyok a jövőt illetően. Meg úgy... mindennel...Nagy részben valószínűleg azért mert nem igazán bízom meg senkiben. És ilyenkor teljesen megbénulok, összeroskadok és tehernek érzem magam.

Lehetséges, h túl sokat gondolkodom. Ráadásul fölösleges dolgokon. Amik nem történtek meg vagy igazából már mind1 hiszen már megtörténtek. (: Már megkaptam, h nem tudok élni... vagy legalábbis a jelenben nem. Tudom... és próbálok ellene tenni... de nekem nehéz.
Azzal is tisztában vagyok, h ezzel megőrjítem a környezetemben lévőket, hiszen fogalmuk sincs mit kezdjenek velem ha csak fekszem egész nap vagy szótlanul bámulok magam elé.

"Ne gondolkozz már ennyit! Hülye vagy!"

Nem direkt csinálom, nem akarok mindig agyalni valamin... csak úgy... jön.

Igazából eléggé lenyűgöző ahogy az érzések át tudják venni az uralmat a test fölött, meg az is ahogy magunkat lát... na tessék... már megint gondolkodom... (:

Az is előfordul (sokszor), h egy egyszerű dolgot annyira túlbonyolítok/túlgondolok/túlreagálok, h a végén meg azért verem a fejem a falba, h h lehettem ekkora barom...
Időközben meg észre sem veszem milyen távolra kerülök az emberektől, és mennyire megközelíthetetlenné teszem magam.

Kattant vagyok...

Miért nem tudok egyszerűbb lenni?

Félek, h egyedül maradok...

× Sötétség ×

"Némán tátog,

s egyre közeleg.

Belülről mardos,

emészt.

Epém íze számban,

éles penge tör utat testemben,

s már nem félek."

× Röviden 37. ×

4. <3 

× Looney Tunes ×

Reggel korán keltünk, vagyis Yuhi, mivel dolgozni indult. Jó megölelgettem megpuszilgattam aztán útjára engedtem. Kis makim... <3 Én meg gyorsan ki IMVU-ztam magam aztán húztam tovább a lóbőrt. Olyan fél 11 körül kikászálódtam az ágyból, fintorogva konstatáltam, h egyedül vagyok aztán összeszedtem magam és kimentem köszönni. ^^ megölelgettem Ildit, beköszöntem nagyinak, meg Marikáéknak is. Aztán Ildivel hosszasan beszélgettem mindenféléről.... és sikerült kiakasztania. Vagyis jobban mondva meghökkentenie...

Ugyanis mint kiderült, a nagymama nagyon nem kedvel engem.
Miért?
Mert ha ott vagyok nem csinálok semmit... nem takarítok meg semmi, holott én vagyok a nő...

*cirip-cirip-cirip*

Tessék??? O.O

Már elnézést, de kivel is rendezte át a szobát Yuhi? O.o Ki segített takarítani/rámolni/teregetni a múlt hétvégén? O.o És ezt méghozzá úgy adja elő Ildinek, h utána bejött a szobába, körülnézett, és még meg is dicsérte a munkánkat? O.O Ezek után kvázi egy lusta/trahány nőnek minősít? o.o"" És még Ildire förmedt, mert megvédett? ._." What?!

Öhm... kissé megviselt a hír... vagyis miket beszélek? Kissé?? Kissé nagyon. Komolyan elgondolkodom már azon, h valójában akkor Marika, vagy Ari egyáltalán bírják e a fejem, vagy csak ők is megjátsszák magukat a  jelenlétemben, és csak megtűrnek mert Yuhival járok? Baromira elkeseredtem... rosszul esik...

Délután egyig maradtam. Az az igazság, h baromira jól elbeszélgettem Ildivel. Sok mindenre rámutatott, és azt hiszem meg is fogadok pár tanácsot, de ahhoz kell a másik felem is. Azt akartam, h kényelmes bevetett ágyikó várja haza Yuhit a melóból, de inkább úgy döntöttem, h összerámolok...
Felpakoltam a cókmókjaimat, elköszöntem, és elindultam a sulihoz Drachen elé, mivel mára azt beszéltük meg, h átjön és befestem a haját. (:

Ki is értem időben a sulihoz a 173as busszal. Várakoztam... egyszer csak egy Kirát láttam, szal eldumálgattunk amíg Drachen is megérkezett. ^^ Aztán villamos, és irány haza. Először tacskóztunk egy sort. Vettem üdítőt meg nasit. Bemutattam Drachent anyunak, aztán leültünk filmezni. A Django elszabadul címűt néztük, de mivel egyre fogyott az időnk a film felénél elmentünk hajatfesteni, aztán mikor azzal megvoltunk néztük tovább.
Nagyon szeretem Drachent, vele mindig eltudtok beszélgetni lényegében mindenről. Ráadásul egy igazi troll a szentem. Imádom a csajt!! XD <3

Napi poén (a leírva nem is vicces ˇˇ):

*nagyban nézik a filmet. épp tökön lőnek egy fószert aki ordibálva fetreng/vonaglik a földön*

Haru: *elgondolkodik* Valahonnan ismerős ez a hang...
Drachen: Honnan? O.o
Haru: ... Looney Tunes.
Drachen: *kidöl az ölembe és megszakad a röhögéstől*

Szóval igen... egész jól telt a napom végtére. (: