Annyi minden kavarog a fejemben, h már azt sem tudom ki és mi vagyok.Fogalmam sincs hol kezdjem ezt a bejegyzést.Annyi felgyülemlett probléma, fájdalom és szeretet van bennem, h egyszerűen képtelen vagyok elviselni.
Egyre több dolog van a nyakamon és nem látom a végét.
Hamarosan érettségi és bukásra állok 2 tárgyból is... sok tantárgyból még csak jegyem sincs.
Bejárni meg egyszerűen nem, h kedvem nincs hanem erőm.Legyengültem a stressz miatt.Azt sem csodálnám ha legközelebb a doki azt írná az igazolásra, h Állapota: kritikus.
Sztracsi is most baszott le, h nem nézem az e-mail-jeimet holott a SZÁMALK küldött levelet...
22.-én felmérő... az kedd... fantasztikus.Nincsenek rajzaim, nem vagyok felkészülve, azt sem tudom hol áll a fejem.Ha nem vesznek fel, buktam az egészet, nincs más suli ahová mehetnék.Erre az egy lapra tettem fel mindent.Össze kell szednem magam és a legjobbat adnom.
Holnap matek doga első órában és semmit sem tudok.Nem megy ez nekem.Legyszívesebben leugranék egy hídról, de persze azzal sem oldanék meg semmit.Ráadásul csalódást is okoznék nem egy embernek ami miatt még nagyobb lúzernek éreznem magam mint aminek jelen pillanatban.
Szeretet hiányom határtalan és a szeretet amit adni akarok az még ennél is több és már fullasztó, h nem tudom kiadni magamból.A fájdalom és a mértéktelen szeretet ami bennem van egyre inkább összefog és együtt emésztenek fel.Nem tudom melyik rosszabb.Belehalni a fájdalomba vagy belehalni a ki nem adott szeretetbe.
Van aki szerint oylan érzelem bomba vagyok amit nem tud befogadni és olyan is van aki szerint meg keveset adok magamból.Akkor, h is van ez?Teljesen összezavar.Ha sok vagyok az a baj, ha kevés akkor meg az.
Ma is sikeresen feljött a téma ami a legjobban fáj nekem.Egyesek szerint már semmi remény, mások szerint gyenge kifogás és lehet valójában nem is érzett őszintén irántam, de az is elhagyta nem egy ember száját, h félt attól, h elveszíthet ezért inkább ő lépett le.Mert, h vannak olyan emberek akik megijednek egy kapcsolattól ha úgy érzik, h az illető akit szeretnek amolyan függőséget okozhat nekik és ha rosszul sül el a dolog attól félnek, h az kiadja az útjukat.
Érdekes vélemény felhozatal, de már nem tudom mit higgyek.Nem tudom a valódi okot, bár elég valószínű, h egy harmadik személy elég szépen bekavart.Nagyon szépen köszönöm neki.Vagy ha tényleg az az ok amit kaptam akkor az számomra kevés és egy olyan dolog amin lehet változtatni, mert csak visszafogtam magam.
Csak egy dolgot nem mondtam el neki, azóta már arról is tud, de hát nem ebben a formában akartam elmondani neki... nem mind1, h hol és milyen körülmények között mondod el annak akit szeretsz, h hát figyi bocsi de azt te nem tudod rólam, h ilyen-olyan erőszak ért...
Ha csak egy picit várt volna még...
Tényleg olyan elviselhetetlenül szörnyű velem lenni? :'(
Fáj...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése