Délután 4-től este fél 9-ig görnyedtem az egész istenverés felett, de vhogy érzem a vesztem.Sasu tartotta bennem a lelket és segített ahogy csak tudott.Remélem menni fog, mert én tényleg kegyetlenül küzdök, h minden rendben menjen.Emellett mikor látom, h M. mien keményen tanul és jó eredményeket ér el, szinte büszkeség tölt el és csillogó szemekkel nézek fel rá, de ha arra gondolok, h én viszont kb semmit sem tudok felmutatni amiért büszke lehetne rám... kissé elszomorodom...
Jó persze ott van a rajztudásom meg és a nyelvérzékem... de ahoz nem kell túl sok ész. :/
Szeretném ha majd azt mondaná, h: Igen, ő az én barátnőm és büszke vagyok rá.♥
*sóhajt*
Kipakoltam a szekrényem.Fele cuccokat mosásba küldtem felfrissülni, másik felét meg zsákba pakoltam és kiadtam az útjukat.Jelentősen csökkent a cuccaim létszáma.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése