Lemerültek az elemeim.Délben keltem, de legalább bepótoltam a szerda ótai 2 órás alvásaimat.Ki sem keltem az ágyból este 8ig mikoris végre gép közelbe kerültem.Azt hittem megúszom egy jó nappal.Tévedtem.
"Szeretlek, nem arról van szó de már nincs erőm arra, hogy a minden áron való önpusztításod ellen legyek."
Tegnap is rájöttem, h nem egy embert sokkoltam magam körül NS-en és rohadtúl bűntudatom van amiatt, h olyan állapotban láttak.Leginkább Koi miatt aggódom... nem rég ismertem meg, de máris olyat látott amit nagyon nem kellett volna és azzal is tisztában vagyok, h megrémítettem.Nagyon sajnálom.Ahogy azt is sajnálom, h semmire sem emlékszem csak az elmondott morzsákból próbálom összerakni a puzzlet.
Jirot is sikeresen kiakasztottam a labor eredményes hírrel.Nem tudom mi történik velem.
Hiro meg... teljesen kivan akadva rám.Amiket az utóbbi időben a fejemhez vág enyhén szólva fájnak...
Emellett elég rendesen felébresztette bennem a gyanút a betegségemmel szemben. O.o
Tényleg nem tudom mi van velem.Valszeg a héten vmikor be kell mennem megint laborra, remélem kiderül, h valójában mi is a helyzet, mert így kb megsemmisítő tekintetek céltáblájaként szólgálok és mintha azt lesnék mikor hibázom.
Elég nyomasztó.
*sóhajt*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése