Szóval... megvolt a nagy beszélgetés. Tisztáztuk a helyzetet, persze nem teljesen zökkenő mentesen... párszor becsúszott egy 'kreténláma' meg hasonló vicces dolgok, DE minden rendben van.
"Ne felejts, én sem foglak."
Legalábbis ezt hittem... egész este fél 9ig.
Hát nem megzizzent a telefonom azzal az üzenettel, h van egy órám kimenni? >.> Úúúúú...
Nos... nem vagyok egy szörnyeteg, senkit sem hagynék ilyen hidegben kint ácsorogni akkor sem ha az a személy.... káros az egészségemre. Szóval kimentem. Adtam neki egy órát... amiből 2 lett, de ez lényegtelen. Sokat sétáltunk. Beszélgettünk. Meglepő... de tényleg beszélgettünk, nem csak semmis dolgokról. Meg sokat nevettünk is. (:
"Ne szólíts hölgynek egy hülyét."
Azt is mondhatnám, h jól éreztem magam.... de közben fura is volt... Valószínűleg ilyennek kellett lennie... (:
Tény... volt valami ami más volt mint eddig, nagyon más... de ez édes kevés... :/ Ezt ő is tudja.
Rossz volt abban az állapotban látni, de amit kért tőlem... azt nem tudom megadni.
Utolsó szavai kissé nyugtalanítanak... de... majd lesz valaki aki elfelejtet engem... valaki aki fontosabb lesz... Nem???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése