× Things... ×

Hmmm... már nem tudom hány napja, de csak vegetálok.Hamarosan szóbeli, de egy kukkot sem tudok semmiből és ebből baj lesz.Valahogy rákéne vennem magam a tanulásra, de nem könnyű.
Mind emellett szinte teljesen kifordultam önmagamból, az utóbbi időben olyan dolgokat teszek amik egyeltalán nem vallanak rám.Hitomi mondhatni terrorban tartja Ricsit, ami hát... meg kell hagyni vicces tud lenni.
"Daijoubu otoko?"
"O-to-ko~"
Bár lehet csak nekem az, szóval: ÖNKONTROL RICHÁRD! :'DDD

*sóhajt*

"Miért akarod elhitetni velem a lehetetlent? Tudom hogy semmi esély rá, és szükségem sincs arra. Egyedül voltam, vagyok, és leszek, mert ez már a részemmé vált. Állhatsz akármilyen közel hozzám, mindig lesz egy szakadék amin nem vezet át híd. Ez jobb megoldás mint a falak mert így én láthatok másokat és nekem megvan hozzá a képességem hogy a saját szakadékomat átlépjem, de más az akaratom ellenére nem érhet hozzám. És nekem jó ez így."

Nem igazán tudom, h mit gondoljak.Sosem mondtam Neki lehetetlent.Sosem hagytam volna magára, ergó nem lenne egyedül.Hihetetlen módon én mégis átjutottam a szakadékon, de Ő visszatolt és hagyott zuhanni.Jó ez Neki így?Na persze, biztos mindig a Forever Alone Feelinget akarja érezni.Csak próbálja elhitetni magával, h én bántanám és a többi bla-blát amit szépen megetettek vele.
Látom ahogy Miss Nekem nincs benne a kezem ott jópofizik Neki és ettől hányingerem támad.Egyszerűen nem vagyok képes felfogni, h azért mert nem foglalkoztam vele (holott Ő vágta a képembe, h számára teher vagyok) képes volt elmarni mellőlem azt az embert akit szeretek.Undorító.

Shit!

× Abszurd ×

A mai nap ez már a 3. bejegyzésem, de csak ez szól igazán a mai napomról.Reggel találkoztam Raffival, h odaadjam a wakizashim conra.Eldumáltunk pár percig, majd hazakuszálodtam és aludtam tovább.Később, úgy délután 3 korül mikor anyámék hazaöttek olyan dolog történt amire sosem számítottam.

A kedves szüleim olyan mértékben felhergeltek, h a DSZ-emnek hála megismerkedtek személyesen Hitomival aki a beszélgetés folyamán nem egyszer kinevette őket.Bozalmas volt beülről látni ahogy nem értik, h mi történik és mikor rákérdeznek, h hol van a lányuk az a válasz, h "Nagyon mélyen" *gonosz kacaj* 
Ez az ára annak, ha nem hagynak békén holott szépen megkérem, h hagyjanak mert nincs kedvem beszélgetni és erőltetni kezdik a dolgot.Úgy érzem jobb is, h a wakizashim nem lógott a falon azokban a pillanatokban.

Emellett kiderült, h gigászi kavarások mennek a háttérben, de sosem hittem volna, h egy olyan ember intézkedik aki a barátomnak mondja magát és mégjobban fáj, h olyan dolgot állít rólam ami nagyon nem fér össze a személyiségemmel.Én nem kamuznék egy ilyen súlyos dologban, mint ahogy az illető csak azért, h felfigyeljenek rám.Nekem nincs szükségem hazugságokra ahoz, h azt érezzem érek vmit bárkinek, mert akiknek számítok ott vannak mellettem.Bár igaz... néha elfelejtem, de szerencsére emlékeztetnek rá.

1. Miért hazudnék egy olyan dologban ami kihat a környezetemre is?
2. Miért ríkatnék meg olyan embereket viccből akik fontosak nekem?
3. Miért manipulálnám ezzel azt a személyt akit szeretek?

Talán viccesnek találom azt, h fájdalmat okozok másnak?Rohadtul nem, mert én sosem teszem.
Manipuláció.Azt hiszem, h ha vkinek ien módon kell megtartania értékeit, akkor azok az értékek sosem voltak igazán az ővéi.Nekem nem kellett ezt tennem, mivel Ő jött vissza hozzám és kért arra, h ha van még rá esélye akkor folytassuk és rábólintottam mert szerettem ahogy most is szeretem.
Erre megint "bekattan" és vádolni kezd, holott ismer már annyira, h tudja nem bántanám vagy hazudnék neki soha!

"Az eszemmel tudom, de látni és felfogni mást fogok fel"

Hát Szivem, ha az eszeddel tudod akkor a többi nem számít, hiszen TUDOD, h nem tenném!
Szóval azt is megérthetné, h miért nem mondtam el.Tök logikus, h nem mondok bizonytalant neki, ha egyszer tudom, h milyen a háttere.Még ebben a komoly helyzetben is azt néztem és helyeztem előtérbe, h Neki mi a jó.Mondjak neki el valamit ami nem biztos és olyan dolgokat hozzak elő belőle amiken sajnos már átment és élje át megint !fölöslegesen! VAGY mondjam el a biztosat...

De én vagyok a hülye manipulátor aki nem figyel rá, nem?Nem örülni kéne, h semmi bajom ahelyett, h kombinálni kezdene és manipulátornak kiálltani?Vagy talán jobb lenne, ha csak max. 5 min. 2 évem lenne hátra?Mert akkor őszintén sajnálom, h még életben maradok egy ideig.

100% biztos vagyok benne, h nem az Ő fejéből pattant ki ez a gondolat.Nem én vagyok a manipulátor, hanem vki akinek már a kezdetektől fogva bassza a csőrét, h együtt vagyunk.

És akkor most vidámabb téma.Napi MSN poén:

Haru: - Mit akartál először írni? :D Backspace most nem segít!
Ricsi: - Három pontot
Haru: - Azt írtad olyan sokáig??? :'DDD
Ricsi: - Mintha ez a backspace valami superhős lenne... és Te elkaptál volna és én meg "Segíts Backspace!" és Te meg naagy deviásan, hogy "Backspace most nem segít!"
Haru: - X'DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

× Röviden ×

Először is... 2kor keltem. ÜberLike.
Másodszor... kinyomtatam  a SZÁMALK-hoz szükséges papírokat, szal már csak ki kell töltenem *-*
Harmadszor pedig... 7 év ismeretség után, végre Sztracsinak is meséltem a DSZ-ről.

Rövid véleménye volt: "Nem jó a marketing-ed!Félek tőled... :'D"

Azthiszem ő az akinek pont, h nem kell félnie az egésztől.Tök felspanolta magát, h ez milyen furi és, h: "Az nem menő, ha csak te vagy  menő!" X'DDD
Úgy tűnik nincs baja a dologgal, aminek csak örülni tudok.Bár volt egy pillanat amikor kirázott a hideg amikor felvetette az ötletet, h meg kéne látógatnom egy orvost.Annyira reméltem, h nem mondja ezt... na mind1.7 év az mégiscsak 7 év, szal meg kellett tudnia.

SZÁMALK-hoz visszatérve: kiderült, h a szintfelmérő időpontját ki lehet tolni áprilisre.Szerencsére addigra fel tudok készülni *-* Már csak időpontot várom.Szal mostanság rajzgyárnak kell lennem. :3 Vicces lenne ha pont a szülinapomra tennék a felmérőt. :'D
24.-én beiratkozás, szal igazolvány képet kell csináltatnom~ *pattog* jó lesz... főleg, h rólam azok szörnyűek -.-"""

Este meg Ricsi tartotta a társaságom egy jó ideig. X'DDD

"I'm too sexy for my hálóing..."

Gyíkulás Powa! X)

Azt hiszem ennyi volt a mai adag élet... :'D

× Katasztrófával súlytott övezet ×

Istentelenül-kegyetlen-rossz napom volt, pedig még az ébredés is könnyen ment ahoz képest, h mindig elalszom és elkések órákról.

Bemásztam a suliba, idegen volt az egész... nem csoda, már 3 hete nem voltam bent.
Első órám elmaradt és én teljesen megzakkantam, de nagyon brutálisan.Elvesztettem a kontrolt önmagam felett.Olyan voltam mint aki épp most szabadult a diliházból.Láttam Ichi arcáról lesorvadni a mosolyt és szinte félelem ült ki helyette látva, h ennyire tönkre tudom tenni magam.

Második óra Ofő volt... és az osztálykirándulásról volt szó mire szóltam a tnőnek, h hát elnézést én nem voltam itt és most hallok erről először.
Erre tnő: 'Hát talán bekéne járni az iskolába...'  az osztály röhögött... nálam elszakadt a cérna... kiborultam... nem kaptam levegőt... elkezdtem sírni...
Félhangosan megjegeztem, h most ez mi?Semmit sem tud a kibaszott életemről!
Erre tnő: 'Hát azért nem kell így túlreagálni'
Sírva rohantam ki óráról és bezárkoztam a mosdó 1ik wc-jébe...

Ichi jött utánam... kérte, h nyissam ki az ajtót... oké... kinyítottam... remegtem... kegyetlenül remegtem és zokogtam... lassan elkezdett felemészteni Hitomi.. és kb kilöktem Ichit mellőlem és magamrazártam újra az ajtót és elkezdtem ütni a csempét... és zokogva kérleltem Hitomit, h haggya abba... 
Nem tom Ichi mit hihetet abban a pillanatban az ajtó másik oldalán... aztán végül újra kinyítottam... még mindig remegtem... de legalább már Ichi is látta, h a DSZ számomra nem egy kitalált, haragnak nevet adó izé, hanem egy brutálisan valós dolog.

"We are all mad here"

Matek óra... mondanom sem kell egyik percről a másikra kikészültem, eszembe jutott M. onnantól kezdve minden megszünt létezni.Eszembe jutott az egész mizéria, h én (elvileg) kizártam az életemből azzal, h nem mondtam el neki a gondjaimat.Holott olyanokat is megtudott rólam amiket még a szüleimnek sem mondtam el mert nem akartam, h aggódjanak.Nem szeretem ha aggódnak miattam.
Mert Ő mindent nyíltan elmondott az életéről meg a múltjáról.
Hmm... lehet nekem is úgy kellett volna kezdenem az egészet, h:

Hayo!Haru vagyok 19 éves.Általános suliban 3 év alatt tönkre tettek csak azért mert nem voltam olyan mint ők, emiatt kialakult nálam a DSZ amivel eltudom viselni az életet.Iszonyodom a pókoktól.17 évesen megerőszakolt a 20 éves pasim.Rá 2 évre a legjobb barátom tett tönkre lelkileg.Azóta eldöntöttem,h egy faszkalap köcsög leszek és csak magammal törödöm... Leszel az akit átbaszhatok?

Igazán nagyszerű bemutatkozás lett volna.

*sóhajt*

Nem... nem gondolom így.Már az első pillanattól kezdve éreztem, h Őt nem tudom és nem is akarom átverni.Nem akartam kizárni az életemből... örültem,h a része.A sérelmeim ellenére Ő került hozzám a legközelebb, amin még én is meglepődtem.Nem akartam megbántani... nagyon fontos lett nekem.Most is az!Hihetetlenül!Nem akartam leterhelni a gondjaimmal... megvoltak a sajátjai.Tudtam, h elfoglalt, h tanul és h ez fontos neki akkor meg minek zaklattam volna?Attól mert a barátnője vagyok, nem kell folyton a nyakán lógnom és minden problémámat a nyakába zúdítanom, nem felelős az én gondjaimért.

Ő meg közli, h nem hajlandó gondolkodni a dolgon,mert az túl ésszerű lenne és elege van a jófiú szerepéből, mert már sokat szívott emiatt.De egyeltalán nem gáz, h Ő pont az ésszerű dolgokat szereti...á dehogy... ezért inkább szívjunk mindketten, mert egy megoldható próbléma elől csettintésre elmenekült.Csúnya szó... és nem is akarom ezt használni, de tényleg nem értem...
Nem tudom mit hihetett, h milyen gondjaim vannak, de egy sem kapcsolódott hozzá és egyszer sem fordult meg a fejemben az a gondolat, hogy nem Ő kell nekem...
Fogalmam sincs ki tömi hülyeségekkel a fejét, de jó lenne leállni és nem mégjobban tönkrebaszni az amúgy is kusza agytekervényeit...

19 éve játszom a szerepem szüntelenül, nem tudom akad e olyan ember aki tényleg ismer.Még Sztracsinak is tudok újat mondani.Megakarok felelni... mindenkinek.Képtelenség.Nem vagyok elég jó senkinek, valszeg ezért hagynak el olyan sokan, még akkor is ha megeskűdnek rá, hogy nem fognak.

*sóhajt*

Mikor ezután a nehéz nap után végre hazaértem, megkajáltam és bedöltem aludni.Viszont a du. pihi után olyan érzéssel keltem, h a szívem egy tükör amit összetörtek apró darabokra és egyenként tépik ki a szilánkokat a helyükről... konkrét fizikai fájdalmat éreztem.

" Te ellöksz mindig újra,mikor már tényleg közel kerültem hozzád, kérlek, ne félj! "
 (én nem félek... rettegek.rettegek attól, h utána megbántanak.)

Ennyi voltam.