Yuhival 7kor indultunk el a fél8as talira én meg pöppet paráztam, h odaérünk e vagy sem, mert Sztracsi írta, h időben legyünk ott mert 45-től van a foglalás a Cheers Pub-ban.
A Béke téren volntunk mikor Yuhi kiszúrta felszállni a másik kocsiba Sasut meg Kisut. O.o Megint együtt? Hát... ja. Oké. Odamentem az ablakhoz és integettem nekik, de semmi reakció holott észrevettek és fel is ismertek, vagy ha engem nem is mert feka hajjal nem láttak bár sztem ez nem opció akkor Yuhit biztos. Konkrétan le lehetet olvasni az arcukról a "Baszdmeg, miért pont ők?" kérdést. Vissza ültünk. Sasuék Róberten szálltak, de még csak véletlenül sem néztek ránk. (Y) Hát köszönjük. Nem tudom mire vélni ezt a viselkedést. ^^
Innentől pöppcsit el lett kurcsizva a kedvcsim. -.-"
Kiértünk Aranyra 5 perc késéssel, de sehol senki. Volt pár gyanús alak, de úgy döntöttük megkeressük a helyet ha meg nem találjuk akkor legalább megpróbáltuk. Megkérdeztünk pár embert, naná, h pont azok nem tudták vagy max elhelyezkedési támpontot kaptunk. :'D Oké. Aztán végül egy párocskát szólított le a Yuhi... no a párbeszéd számomra pöppet nonsense volt O.o
Yuhi: Bocsi, nem tudjátok véletlenül, h merre van a Cheers Pub?
Srác: Cheers Pub? Öm... nem tudom most így hirtelen...
Csaj: Jaj hát tudod Cheers...
Srác: Melyik? Mert abból 3 is van...
Yuhi/Haru: O_O 3???
Srác: Hát van egy a Ferencieken, egy a Nyugatinál... de mivel itt vagytok akkor valószínűleg a Jókai utcait keresitek...
Miért nem lehetett ezzel kezdeni? O.o I don't get a Fuck! o_o Whatever. *köhhhhhint*
Végül megtaláltuk 2 utcával lentebb a helyet persze nem Jókai hanem Nagymező utca, de ez már nem lényeges. Bementünk, go galéria, senki... senki ismerős. Jó hát akkor menjünk. Mikor kimentünk akkor jöttek az Aranynál látott gyanúsak is, de nem foglalkoztunk velük. Úgy döntöttünk sétálunk mert annyira nem volt hideg. A Hősök tere felé vettük az irányt és már féluton voltunk ami hát meg kell hagyni azért nem olyan kis táv mikor Sztracsi hívott, h merre vagyunk. :'D Vázolom neki a helyzetet, hát ő késett 40kor ért ki és hát izé-bigyó. Vissza megyünk? Hát rendben... Visszafordultunk. (: Fél 9 tájt visszaértünk. Puszi-Nyuszi ölelgetős köszönés meg babámfasza. A gyanúsak is ott voltak alias: Jenő, Anna és Enikő + Viktor.
És végül de nem utolsó sorban a Pistiiiiiiiiii.~ Sztracsi barátja, hát ő nagy arc. X'DDD Láv van. <3 Rohadt jól elvoltunk. :D Később megérkezett Anita is a tortával. :3 Amiből nem ehettem mert hát... csoki. :'D
De hát az a pincérnő akit kiszúrtam... fúúú... hát a srácot onnantól kezdve le sem tudták venni szemeiket a ványadt testről, meg a lógó cicikről. X'DDDD Kegyetlen vooolt!! <3 Yuhi, Pisti <3 Istenem... áááá X'DDDD
Sztracsival lementünk wc-re és hátöm... kiderült, h a fülke ajtó nem zárható... nos... ezt is a legkellemetlenebb módon tudtuk meg... Sztracsi rányított egy csajra... de úgy, h még én is belátást nyertem (Y) amúgy valszeg sztem külfüldi volt... mert a "Bocsi"-ra csak mosolygot és bólintott. Hát jó... :'DDDDDD
Mikor Fruszi meg Fikusz megérkeztek, úgy 10 körül nekünk menni kellett, mert Yuhi másnap dolgozni ment. Viszont van Coca-Cola-s üvegem.~ Dönölüszég.~ *-*
Először átmentünk Yuhihoz összepakolni, bár nem értettem, h miért nem lehetett volna előző nap összepakolni és áthozni kapásból... Feltettem ezt a kérdést és férfihoz illő választ kaptam: " Nem tudom. :/ "
*cirip-cirip-cirip*
<3 :3
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Enikő. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Enikő. Összes bejegyzés megjelenítése
2011. december 17., szombat
2011. május 6., péntek
× Nosztalgia ×
Hah... mégsem dagadt fel a szemem, ami pozitívum a mai napban.Viszont meglepetésként ért, h egy nagyon régi ismerősömtől e-mail-t kaptam. O.o Évekkel ezelőtt beszéltünk utoljára, de ismét beletrafált a témával."És miújság a pasikkal mostanság?Hányat tartasz magad mellett?" A falba vertem a fejem kínomban.Nem akartam nagyon belemélyülni a dologba, mert éreztem, h megint megkapnám tőle azt, h jobb lenne ha nem csak egy sráccal kavarnék mert az tök unalmas.Végül kiszedte belőlem a nagyon lerövidített verziót.
"Miért szereted ennyire?"
Ez a kérdés R-KO-val ütött ki, mert ez egy nagyon kifejtős dolog.Mit mondhatnék, rengetek mindenért.Szeretem mert jó hozzám és ezzel olyat ért el amit eddig még senki ezen a szinten.Szeretem mert értelmes, okos, kedves, megértő, figyelmes és őszinte.Az első srác aki tényleg úgy viselkedett velem ahogy megérdemlem.Már attól is jobban érzem magam ha megfogja a kezem, megölel vagy hozzámbújik.A puszta jelenlététől is megvan az a bizonyos pillangó hatás ha mondhatom így.Lehet vele hülyülni, viccelődni és azt is imádom mikor matekról beszél még akkor is ha legtöbbször egy kukkot sem értek belőle, de annyira jó hallgatni.Mellette biztonságban érzem magam és elhiszem, h érek valamit.Tejes mértékben elnyerte a bizalmam.Igaz, ennek ellenére mégsem mondok el neki mindig mindent és tudom, h ez zavarja a legjobban, de igyekszem ezen változtatni csak... nehéz kiszállni a megszokott kerékből.Imádok vele aludni, hozzábújni, szeretgetni, ölelgetni.A sima tv nézés is jó vele mikor csak döglünk.Imádom az illatát, a csókját és mindent ami hozzá köt.Úgy szeretem az egész embert ahogy van.Néha még én is elcsodálkozom, h h tudom ennyire szeretni.
"És mi az ami zavar benne?"
Ezen elgondolkodtam egy ideig.Nem szeretem benne azt, h egoista de elismerem, h van mire csak néha lecsapnám mikor túlzásba viszi.Makacs, de én is az vagyok.Nagyon gonosz tud lenni és olyannyira meg tud bántani, h sírhatnékom támadjon.Ezen kívül a legrosszabb, h még így is szeretem.
Erre a válaszomra megkaptam, h nem vagyok normális, csak azért mert ő sosem érzett így senki iránt.Na mondom remek... mert az normális, h 17 évesen lebabázol nem? ^^ Legalábbis mikor utoljára beszéltem vele még úgy volt, h megtartja.Mondanom sem kell, h választ már nem kaptam.Valszeg pár év múlva újra jelentkezik.Ez a kis beszélgetés rendesen megalapozta a napom további menetét.Ismét csak Rá tudtam gondolni és elnosztalgiáztam csöppet.
Még most is emlékszem a reakciómra amikor először találkoztam Vele."Aranyos srácnak tűnik ^^" majd később "De magas~ °^°".Akkoriban nem igazán foglalkoztatott, hiszem el voltam foglalva az akkori párommal, de miután vége lett azután sem volt nagy kedvem foglalkozni Vele mind addig mig másodjára nem találkoztunk.Teljesen más volt mikor megláttam azon az NS-en."Azta... helyesebb mit emlékeztem.:$" súgtam oda Jironak és elég zavarba ejtő volt aztán a folytonos cukkolása. >.<
De hiába a gondolat... úgy voltam vele, h úgysem jönne össze velem... nem hittem volna, h egy ien srác összejönne velem valaha is és amúgy sem beszéltünk.
Eltelt 3 hónap és elérkezett a szalagavatóm ideje, de még volt 2 fölös meghívóm.Azon tanakodtam magamban, h vajon meghívjam e, de mivel Hiroban már megfogalmazodott, h nekem nagyon is bejön M. ezért konkrétan a számba rágta, h hívjam meg.Így az lett, h meghívta helyettem.
Aznap ZHja volt, de mégis eljött és nagyon örültem neki.A szalagavató végén, az össztáncnál ránk lett parancsolva, h beszélgessünk többet és így is lett.Rá két napra már msn-en cseverésztünk és utána már találkozgatni is kezdtünk.Először elkísért anyagot venni, aztán én kísértem el karácsonyi ajándékok után nézni, majd karácsonyi vásár és utána végülis mondhatjuk, h elkezdődött köztünk vmi. :$
A legédesebb az volt, amikor átjött tehenet varrni velem X'D vagyis segíteni. X'D Aztán az a puszi a megállóban. :$ Annyira boldog voltam. :$ Legközelebb mikor átjött,megnéztük a D, a vámpítvadász-t X'DDD Nos... az vmi kegyetlenül rémes volt, felére már nem is figyeltünk jóformán, inkább elbaromkodtuk. :'D Mivel 2 napon belül volt a szülinapja ezért készítettem neki kókuszgolyókat, meg varrtam neki egy fekete macskát és tökre örült neki. :3 Majd később mikor csak az ágyon feküdtünk... és jóformán csak plafont néztük... megcsókolt *-* :$ És vúúúúúú~ annyira édes volt. :$
2010 december 22. imádom azt a napot.
Karácsony napján pedig közölte, h engem kért Karácsonyra és örül, h úgymond megkapott *-*, de ebben az volt a vicces, h én meg Őt kértem és annyira jó volt belegondolni, h Vele lehetek és egymás ajándékai vagyunk. :$
Sajnos a Szilvesztert nem együtt töltöttük, de a 2011es év első délutánját már igen és életemben először kaptam egy gyönyörű szál vörös rózsát. *-* Azóta is az ablakomban van és még így elszáradva is szépnek találom.Nincs szívem kidobni.
Remekül elvoltunk, minden talink jól sikerült.Az a sok hülyülés, a perverzülések amik néha fulladozó nevetéssel végződtek, a jóleső összebújások annyira jók voltak.Amikor full feltöltödve találkoztunk és a nap végére pedig szinte a kezeinket sem tudtuk mozgatni annyira leszívtuk egymás energiáját.Imádtam azokat a hétvégéket.
Lassan beláttam, h teljesen beleszerettem, de nem mondtam el senkinek.
Február vége felé egyre többször fordult elő az, h a szívem környékén szorult, nem kaptam levegőt rendesen és emiatt sokszor rosszul voltam, de úgy gondoltam majdcsak elmúlik.M. sokszor kérdezte, h mi a bajom stb. de a válaszom mindig csak "Semmi" volt, de legtöbbször tényleg semmi bajom sem volt.Ezek után NG-n volt egy kisebb magán akciója a szervezetemnek, nem tudtam mi bajom, de úgy véltem egyben maradok így nem is szóltam róla.Rosszul tettem.
Március 8.-án M. teljesen kiakadt rám amiatt, h nem mondok el neki semmit és úgy döntött legyen inkább vége.Borzalmas volt.Teljesen elvesztem és az állapotom is tovább romlott.Egyre többször voltam rosszul és suli helyett inkább orvoshoz jártam.A suliban nagyon lemaradtam, nem tudtam teljesen összeszedni magam és ennek látszik is az eredménye.
Eltelt egy hónap és még mindig szörnyen éreztem magam.Sztracsi, Jiro, Sasu is alig bírtak már velem.Nem értették, h lehetek ennyire magam alatt M. miatt.Elmondtam nekik, de szinte csak legyintettek, h áhh úgyis lesz majd jobb és csak most mondom, h így érezk iránta, de lassan ők is belátták, h ez nem így van.
30.-án megkaptam az első labor eredményemet.Az orvos csupa szakszavakat használt, ezért megkértem, h fordítson magyarra és beszéljen világosan. "Önnek nagy valószínűséggel aritmiája van és súlyosbitó tényezőként az is világosan látszik, h nem csak ez az egy probléma van..." Mikor rákérdeztem közölte, h van egy lyuk a bal kamrámon, majd ismét szaknyelven duruzsolt amiből semmit sem értettem, de azt tisztán, h csak a gyógyszerezés segít... egy ideig.Gyógyszerekkel 5 év, nélkülük 2, de volt valami nyugtalanitó a szemében.Nagyon nézegette azt az eredményt, valami nagyon nem passzolt neki.
És innen jóformán már csak a jelenlegi helyzetet tudnám leírni.Annyira rosszul érzem magam, h egyszerűen nem találok rá szavakat.Nem értem, ez a vizsga időszak és az érettségi hajrázás mindenkit meghülyít. :S Borzalmas ez az év, pedig mien nagyszerűen indult. :/ Remélem minden megoldódik, nem szeretném ha emiatt menne minden tropára.
"Miért szereted ennyire?"
Ez a kérdés R-KO-val ütött ki, mert ez egy nagyon kifejtős dolog.Mit mondhatnék, rengetek mindenért.Szeretem mert jó hozzám és ezzel olyat ért el amit eddig még senki ezen a szinten.Szeretem mert értelmes, okos, kedves, megértő, figyelmes és őszinte.Az első srác aki tényleg úgy viselkedett velem ahogy megérdemlem.Már attól is jobban érzem magam ha megfogja a kezem, megölel vagy hozzámbújik.A puszta jelenlététől is megvan az a bizonyos pillangó hatás ha mondhatom így.Lehet vele hülyülni, viccelődni és azt is imádom mikor matekról beszél még akkor is ha legtöbbször egy kukkot sem értek belőle, de annyira jó hallgatni.Mellette biztonságban érzem magam és elhiszem, h érek valamit.Tejes mértékben elnyerte a bizalmam.Igaz, ennek ellenére mégsem mondok el neki mindig mindent és tudom, h ez zavarja a legjobban, de igyekszem ezen változtatni csak... nehéz kiszállni a megszokott kerékből.Imádok vele aludni, hozzábújni, szeretgetni, ölelgetni.A sima tv nézés is jó vele mikor csak döglünk.Imádom az illatát, a csókját és mindent ami hozzá köt.Úgy szeretem az egész embert ahogy van.Néha még én is elcsodálkozom, h h tudom ennyire szeretni.
"És mi az ami zavar benne?"
Ezen elgondolkodtam egy ideig.Nem szeretem benne azt, h egoista de elismerem, h van mire csak néha lecsapnám mikor túlzásba viszi.Makacs, de én is az vagyok.Nagyon gonosz tud lenni és olyannyira meg tud bántani, h sírhatnékom támadjon.Ezen kívül a legrosszabb, h még így is szeretem.
Erre a válaszomra megkaptam, h nem vagyok normális, csak azért mert ő sosem érzett így senki iránt.Na mondom remek... mert az normális, h 17 évesen lebabázol nem? ^^ Legalábbis mikor utoljára beszéltem vele még úgy volt, h megtartja.Mondanom sem kell, h választ már nem kaptam.Valszeg pár év múlva újra jelentkezik.Ez a kis beszélgetés rendesen megalapozta a napom további menetét.Ismét csak Rá tudtam gondolni és elnosztalgiáztam csöppet.
Még most is emlékszem a reakciómra amikor először találkoztam Vele."Aranyos srácnak tűnik ^^" majd később "De magas~ °^°".Akkoriban nem igazán foglalkoztatott, hiszem el voltam foglalva az akkori párommal, de miután vége lett azután sem volt nagy kedvem foglalkozni Vele mind addig mig másodjára nem találkoztunk.Teljesen más volt mikor megláttam azon az NS-en."Azta... helyesebb mit emlékeztem.:$" súgtam oda Jironak és elég zavarba ejtő volt aztán a folytonos cukkolása. >.<
De hiába a gondolat... úgy voltam vele, h úgysem jönne össze velem... nem hittem volna, h egy ien srác összejönne velem valaha is és amúgy sem beszéltünk.
Eltelt 3 hónap és elérkezett a szalagavatóm ideje, de még volt 2 fölös meghívóm.Azon tanakodtam magamban, h vajon meghívjam e, de mivel Hiroban már megfogalmazodott, h nekem nagyon is bejön M. ezért konkrétan a számba rágta, h hívjam meg.Így az lett, h meghívta helyettem.
Aznap ZHja volt, de mégis eljött és nagyon örültem neki.A szalagavató végén, az össztáncnál ránk lett parancsolva, h beszélgessünk többet és így is lett.Rá két napra már msn-en cseverésztünk és utána már találkozgatni is kezdtünk.Először elkísért anyagot venni, aztán én kísértem el karácsonyi ajándékok után nézni, majd karácsonyi vásár és utána végülis mondhatjuk, h elkezdődött köztünk vmi. :$
A legédesebb az volt, amikor átjött tehenet varrni velem X'D vagyis segíteni. X'D Aztán az a puszi a megállóban. :$ Annyira boldog voltam. :$ Legközelebb mikor átjött,megnéztük a D, a vámpítvadász-t X'DDD Nos... az vmi kegyetlenül rémes volt, felére már nem is figyeltünk jóformán, inkább elbaromkodtuk. :'D Mivel 2 napon belül volt a szülinapja ezért készítettem neki kókuszgolyókat, meg varrtam neki egy fekete macskát és tökre örült neki. :3 Majd később mikor csak az ágyon feküdtünk... és jóformán csak plafont néztük... megcsókolt *-* :$ És vúúúúúú~ annyira édes volt. :$
2010 december 22. imádom azt a napot.
Karácsony napján pedig közölte, h engem kért Karácsonyra és örül, h úgymond megkapott *-*, de ebben az volt a vicces, h én meg Őt kértem és annyira jó volt belegondolni, h Vele lehetek és egymás ajándékai vagyunk. :$
Sajnos a Szilvesztert nem együtt töltöttük, de a 2011es év első délutánját már igen és életemben először kaptam egy gyönyörű szál vörös rózsát. *-* Azóta is az ablakomban van és még így elszáradva is szépnek találom.Nincs szívem kidobni.
Remekül elvoltunk, minden talink jól sikerült.Az a sok hülyülés, a perverzülések amik néha fulladozó nevetéssel végződtek, a jóleső összebújások annyira jók voltak.Amikor full feltöltödve találkoztunk és a nap végére pedig szinte a kezeinket sem tudtuk mozgatni annyira leszívtuk egymás energiáját.Imádtam azokat a hétvégéket.
Lassan beláttam, h teljesen beleszerettem, de nem mondtam el senkinek.
Február vége felé egyre többször fordult elő az, h a szívem környékén szorult, nem kaptam levegőt rendesen és emiatt sokszor rosszul voltam, de úgy gondoltam majdcsak elmúlik.M. sokszor kérdezte, h mi a bajom stb. de a válaszom mindig csak "Semmi" volt, de legtöbbször tényleg semmi bajom sem volt.Ezek után NG-n volt egy kisebb magán akciója a szervezetemnek, nem tudtam mi bajom, de úgy véltem egyben maradok így nem is szóltam róla.Rosszul tettem.
Március 8.-án M. teljesen kiakadt rám amiatt, h nem mondok el neki semmit és úgy döntött legyen inkább vége.Borzalmas volt.Teljesen elvesztem és az állapotom is tovább romlott.Egyre többször voltam rosszul és suli helyett inkább orvoshoz jártam.A suliban nagyon lemaradtam, nem tudtam teljesen összeszedni magam és ennek látszik is az eredménye.
Eltelt egy hónap és még mindig szörnyen éreztem magam.Sztracsi, Jiro, Sasu is alig bírtak már velem.Nem értették, h lehetek ennyire magam alatt M. miatt.Elmondtam nekik, de szinte csak legyintettek, h áhh úgyis lesz majd jobb és csak most mondom, h így érezk iránta, de lassan ők is belátták, h ez nem így van.
30.-án megkaptam az első labor eredményemet.Az orvos csupa szakszavakat használt, ezért megkértem, h fordítson magyarra és beszéljen világosan. "Önnek nagy valószínűséggel aritmiája van és súlyosbitó tényezőként az is világosan látszik, h nem csak ez az egy probléma van..." Mikor rákérdeztem közölte, h van egy lyuk a bal kamrámon, majd ismét szaknyelven duruzsolt amiből semmit sem értettem, de azt tisztán, h csak a gyógyszerezés segít... egy ideig.Gyógyszerekkel 5 év, nélkülük 2, de volt valami nyugtalanitó a szemében.Nagyon nézegette azt az eredményt, valami nagyon nem passzolt neki.
És innen jóformán már csak a jelenlegi helyzetet tudnám leírni.Annyira rosszul érzem magam, h egyszerűen nem találok rá szavakat.Nem értem, ez a vizsga időszak és az érettségi hajrázás mindenkit meghülyít. :S Borzalmas ez az év, pedig mien nagyszerűen indult. :/ Remélem minden megoldódik, nem szeretném ha emiatt menne minden tropára.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)