× No comment ×

Közhírré tétetik... MEGINT ...minden kerítés nélkül, h Lowfasz. Yuhi egy gyökér akire nem pazarolok több energiát. (:
Jah és... Boldog Szülinapot Neki, ha már ilyen szép napunk van.~ (:

Gyorsban felvázolva annyi, h kimentem hozzá felköszönteni. Gyertyával díszített muffinnal a kezemben odébb hurcolásztam, h a már rég tervezett monológomat elmondhassam. Lényegében egy szerelmi vallomással is felért a dolog, de elég nagy hülyét csináltam magamból. (:
Nem kaptam a megfelelő viszonzó tekintetet, szóval ismét én kezdeményeztem a Dolgot. Leültünk, kiderült h meló végéig... az-az 7végéig akarta húzni a "beszélnünk kell" akciót.
Nem lettem pipa rögtön, sőt elég nyugodt voltam, de a végére elpattant az agyam, mert ekkora seggfej embert nem baszott a világ. Megint helyette beszéltem, megint én szakítottam vele (ha mást mer állítani eskű kiherélem), megint baszott a szemembe nézni.

"Nem merek a szemedbe nézni..."

Aha... baszott bele... nem is érdekelte... jó szokás. (Y)

Okok:

1. Nem sikerült visszahozni a lángot ami régen volt.
Azt soha nem is tudtad volna, mert ÚJ kapcsolatot kezdtünk ezért egy ÚJ dolgot kellett volna produkálnod!!!!

2. Féltékenységem.
AZOK után csodálkozik bárki? Holy fuckin' cow shit... >.>

Az abszolút kedvenc, amit én hoztam fel:

3. Még élni akar, és nem akarja lekötni magát.
Válasz: "Hát... ez is a háttérben volt."
Igen???? Hát nem sűrűn mondom ezt (sőt, neki soha), de most kikívánkozik, szal: ANYÁÁÁD!!!

Lehordtam a sárga földig, bele is rúgtam baromira megérdemelte, sőt ennél többet is érdemelt volna, de így is túl sok törődést kapott.
Kívántam neki Kibaszott Boldog Születésnapot!, és h Szeretem!, aztán lényegében ott hagytam a picsábaaa.~

Ígért fűt-fát. Elhittem. Átbaszott. MEGINT. Hurrá!
Gratulálok, de ezzel csak Te lettél kevesebb. (:

× Tömény undor és megvetés ×

PFFFFF...

Yuhi ahogy ígérte ma átjött. Jah... olyan du. 4 körül, szal egész nap haptákban álltam és vártam. >.>"
Bejött, semmi puszi, semmi ölelés. Mosolyogtam, tudtam, h mi jön. Egész héten erre a pillanatra edzettem az idegeimet. Kegyetlen szenvedés volt, de úgy látszik megérte felkészülni. Leült az ágyamra meg sem bírt nyikkanni és a szemembe se mert nézni. Aztán elkezdett könnyezni mikor végre kinyögte az "Igen."-t a "Szakítani akarsz?" kérdésemre. Végül kiszedtem belőle, h ő már nem szerelmes belém, csak szeretetet érez irántam (khm... ehhez képest múlt7végén kúrni jó voltam...) Aha...jó.
Sok minden elhangzott, de nem kívánok beszámolni erről részletesen.

Az elején még sajnáltam is, h vége aztán hirtelen megkönnyebbültem, elmúlt a nyomás. Könnyebb lett, de később ezt a  könnyebbséget mintha méregbe mártották volna. Még az éj folyamán a legmegbízhatóbb forrástól megtudtam, h már kb 1 hónapja az exével kavart mint a kis angyal ÉS ráadásképp még az exe bnőjével is. (: És ezt így 3 hónapja tolta rendesen.

"De cica, ne legyél féltékeny, ne aggódj, nincs okod rá. Szeretlek." 

Ja. Látom. (:

Unalmas voltam? Hát... ő sem törte magát különösebben, szal ne pattogjon. (:

Nem érzek már mást csak undort és megvetést. Csak gratulálni tudok.

ÉS a legszebb az egészben, h képes volt azt mondani, h lehet / lát rá esélyt / számíthatok arra, h visszajönne hozzám a jövőben, meg h ő attól "fél" és az esne neki szarul, h én majd a Zagoval fogok kavarni vagy összejönni.

Én meg bociszemekkel: "Várni foglak... hiányozni fogsz addig is."

A gerinc odabassz. (: Megadtam mindent minden téren, de ő beérte a kevesebbel. Magára vessen. Nem leszek többé ló helyett szamár. Ezt még1x nem fogja velem eljátszani. Bizalmam irányába 0, és ezt SOHA nem fogja tudni helyrehozni.

Lényegében ennyi, nem érdemes róla több szót ejteni. Nekem ez többé nem kell. Lesz jobb... hiába tartottam Őt annak... aki lehetett volna.

Forrásom mottója:

× Ő elkövetett egy hibát, Én éltem a lehetőséggel. ×