× Tömény undor és megvetés ×

PFFFFF...

Yuhi ahogy ígérte ma átjött. Jah... olyan du. 4 körül, szal egész nap haptákban álltam és vártam. >.>"
Bejött, semmi puszi, semmi ölelés. Mosolyogtam, tudtam, h mi jön. Egész héten erre a pillanatra edzettem az idegeimet. Kegyetlen szenvedés volt, de úgy látszik megérte felkészülni. Leült az ágyamra meg sem bírt nyikkanni és a szemembe se mert nézni. Aztán elkezdett könnyezni mikor végre kinyögte az "Igen."-t a "Szakítani akarsz?" kérdésemre. Végül kiszedtem belőle, h ő már nem szerelmes belém, csak szeretetet érez irántam (khm... ehhez képest múlt7végén kúrni jó voltam...) Aha...jó.
Sok minden elhangzott, de nem kívánok beszámolni erről részletesen.

Az elején még sajnáltam is, h vége aztán hirtelen megkönnyebbültem, elmúlt a nyomás. Könnyebb lett, de később ezt a  könnyebbséget mintha méregbe mártották volna. Még az éj folyamán a legmegbízhatóbb forrástól megtudtam, h már kb 1 hónapja az exével kavart mint a kis angyal ÉS ráadásképp még az exe bnőjével is. (: És ezt így 3 hónapja tolta rendesen.

"De cica, ne legyél féltékeny, ne aggódj, nincs okod rá. Szeretlek." 

Ja. Látom. (:

Unalmas voltam? Hát... ő sem törte magát különösebben, szal ne pattogjon. (:

Nem érzek már mást csak undort és megvetést. Csak gratulálni tudok.

ÉS a legszebb az egészben, h képes volt azt mondani, h lehet / lát rá esélyt / számíthatok arra, h visszajönne hozzám a jövőben, meg h ő attól "fél" és az esne neki szarul, h én majd a Zagoval fogok kavarni vagy összejönni.

Én meg bociszemekkel: "Várni foglak... hiányozni fogsz addig is."

A gerinc odabassz. (: Megadtam mindent minden téren, de ő beérte a kevesebbel. Magára vessen. Nem leszek többé ló helyett szamár. Ezt még1x nem fogja velem eljátszani. Bizalmam irányába 0, és ezt SOHA nem fogja tudni helyrehozni.

Lényegében ennyi, nem érdemes róla több szót ejteni. Nekem ez többé nem kell. Lesz jobb... hiába tartottam Őt annak... aki lehetett volna.

Forrásom mottója:

× Ő elkövetett egy hibát, Én éltem a lehetőséggel. ×