Tegnap este 11 körül Yuhival kimentünk Ari elé a Corvinba és a Deichmann előtt ücsörögtünk Döme társaságában, mikor csörgött a telefonom és egy ismeretlen szám hívott. Kitartóan kicsöngött, de semmibe vettem. Végül a 3. alkalommal Yuhi vette fel helyettem, majd továbbította nekem. Csomi volt... a salgótarjáni unokatesóm apja. >.>"
Dühöngött, h mégis, h merte más felvenni a telefonomat mikor ő velem akart beszélni és Yuhit is elhordta minden hülyének, meg ott bazdmegolt nekem mintha, vmi csicskás lennék. Már én is vissza ordítottam neki, mikor Yuhi csitított, h halkabban...
"Majd felhívlak holnap mikor észnél leszel."
Már amúgy is számoltam magamban azt a bizonyos 3-at és a "Nehogy már egy hülye gyerek vegye fel helyetted a telefont" és a "Na az kizárt, h visszavonjam" után a 3. mondat után annyira elborult az agyam, h majdnem visszaordítottam, h "Te meg akkor hívj fel, ha kevesebb benned a pia! :@" de nem tettem... még ahhoz sem volt erőm, h mérgemben kinyomjam és végre ne kelljen hallgatnom a mondandóját, pedig ott zakatolt hangosan a fejemben a mondat.
Fúúú... olyan ideges voltam, h nagyon vissza kellett fognom magam, h nehogy földhöz vágjam a telefont a beszélgetésnek nem nevezhető akármi után. Yuhi csak jót derült a dolgon, de én... áhh...
Az az ember... áááááá... akárhányszor találkozunk, imádkozom, h ne kérdezzen a rajzolásról mert akkor ott forr fel helyben az agyvizem. Kötekedik, parancsolgat és én ezt nem vagyok hajlandó eltűrni. Rohadjon meg... hülye idióta BAK! :@@@@@
*fújtat, már a fülén is füst jön és vérben forog a szeme *
Nah... sokkal jobban vagyok. (:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése