Ma Dani ébresztett, h a kapuban állnak Sasuval és engedjem be őket.Hoztak pár scannelni valót, h ne maradjak le annyira a suliban.A kis rendesek. <3
Azt leszámítva, h
M.-val álmodtam egymás után 3x és olyanokat, h csak lesek, h mi van? ... elég jól kezdődött a napom.Habár az a beszélő béka aki szerelmes volt belém kicsit túlzásnak tűnt...
22.-e van... *cirip-cirip-cirip* Csak kínzom magam :'D
Mindenki fullra azon van, h jaj na majd most szépen összerángatnak engem, de nem megy nekik.Azzal jönnek, h de hát itt vannak a barátaid és, h ők szeretnek sablabla.~ Mégis mit kezdjek én ezzel ha pont nem arra van szükségem, h a barátaim szeressenek?Szeressenek... én is szeretem őket, csak... ebben a helyzetben pont nem az érdekel, h ők szeretnek e vagy sem. És akkor most erre jön a nagy hegyi beszéd, h milyen szemét vagyok meg, hogy milyen hálátlan barát vagyok, hogy beszélhetek így a barátaimról mikor ők csak segíteni akarnak...
*CIRIP* Hát bocs, h magam alatt vagyok... tényleg...
"De mostanában csak a depi van..." hallom a megjegzéseket...
KUSS VAN CSESZED!
Annyira kurvára elegem van abból, hogy mindenki segíteni akar, h mindenki olyan kurvára jófejnek mutatja magát, meg h mindenki olyan kurvára jól ismer.Ha olyan kurvára jól ismernek akkor mi a jó istenért basszák a fejemhez állandóan, h ők nem értenek engem???
Egyesek erőteljesen próbálnak megváltoztatni... NEM akarok több változást!!!Akárhányszor azt hallom "Megváltoztál!" a falat kaparom mérgemben.NEM változtam meg, én ILYEN vagyok!
Persze... igen... a kedves, a jószívű, az aranyos, a segítőkész, a megértő Haru, akit mindenki olyan kikúrtul szeret...
de ha elkezdik megismerni a depressziós, megzuhant, önbizalom és szeretet hiányos T.-t, akit mindenki megvet, kihasznál, pótol, megaláz, lépten nyomon jó nagyot belérúg és akin mindenki csak átlép és tönkretesz...
emelett az agresszív, elmeháborodott, egoista, gyilkos Hitomit, akitől mindenki csak retteg és ha előjön akkor csak lesnek, h mi az isten töténik itt...
akkor persze már senkinek sem kellek és akkor jön az, h:
"Úristen megváltoztál.Én már nem értelek."
Semmit sem tudtok rólam...
Semmi sem elég jó nektek... ha megnyílok az a baj, ha nem akkor meg az.
Mi a rákot akartok tőlem?
"Bízz bennünk..."
Ejj de rohadt vicces ez a szó... bizalom...
Félek már bízni bárkiben is... félek?Nem, az nem a jó szó... Rettegek!Rettegek attól, h bízzak valakiben, mert ha megteszem utána csontig hatoló fájdalmat okoz!
M. ... igen... Ő is megtette, pedig már ott tartottam, h na végre valaki akinek tényleg fontos vagyok, aki tényleg megvéd, akinek tényleg számítok valamit és el tud fogadni.Az első akinél tényleg elhittem, h lehet engem szeretni.
Aha... látom...
Szánalmas az egész amit érzek és amit leírok, de kit érdekel?
Ő úgysem tud róla és hát amúgy sem szeret :'DDD Arra meg nagy ívben tesz, h én mit érzek és, h mennyire rohadtul megbántott azzal amit tett, főleg olyan dolgok után amikre én képtelen vagyok érzelmek nélkül :'DDD És úgy éreztem, h ő sem játsza meg magát hanem igazán őszinte... tévedtem volna?
Csak számomra furcsa, h 2 nap leforgása alatt erre a döntésre jutott, a sok
"Enyém vagy, csak az enyém!" "Nem adlak oda senkiek!" után, amiket úgy mondott, h tényleg elhittem feltétel nélkül, h van olyan aki úgy érez irántam ahogy végre a sok rossz után megérdemlem?
Ja... igaz... nem ad... hanem konkrétan odavet mint valami korcsot.Elhittem, h lehet jó is... mert szerettem és most is szeretem...
Addig taposs amig az utolsó vércsepp is kigördül a számon...
Így jártam... nem? :'(
Fuck, yeah.
Ilyen rohadt idegállapotban is pont betalált anyám a nyájas hangjával ami felbasz az egekig.Bejön megkérdezni, h eszek e, mondom "Nem..." erre visszakérdez... "Mondom... NEM!" erre bejön mellém és megkérdezi, h mi a bajom.Ilyenkor utálom a közelséget, gyűlölöm mikor az aurámon belül vannak, de azt mégjobban ha hozzám érnek. Mondom, h haggyon békén... erre elkezd baszogatni. Mit nem lehet azon érteni, h "Hagyjál békén!" ???
Most is hallom ahogy apámmal rólam beszélnek, h mennyire hálátlan senkiházi vagyok, aki semmivel sem járul hozzá a háztartáshoz, és h mennyire pofátlan vagyok meg, h h beszélek velük.
Asszem kiakadtam...