Reggel ismételten korán ébredtem. Igaz, már csak a tegnap érkezett Lenke és Gábriel voltak itthon. Eldöntöttük, h mászkálunk a városban mivel amúgy is papírt meg ceruzát kell vennem. Miután lezuhanyoztunk és elkészültünk, elindultunk. Lesétáltunk a Westendbe. Körbejártuk, nézelődtünk, párszor Gábriel behisztizett, mikor nem róla volt szó és nem azt néztük vagy csináltuk amit ő szeretett volna. Továbbá persze amikor nem kapta meg amit akart.
C&A-ban találtam egy szemüveget aminek tulajdonképpen hasznát sem veszem, de nekem KELL, mert olyan... nerd. Volt kékben, lilában, zöldben és rózsaszínben. Meglepő... de a rózsaszín állt jól. De nekem akkor is KELL. XD
Khm... *lenyugszik* ... aztán pizzázás után végre elindultunk volna elintézni a dolgaimat, ő bedurcizott, h menjünk haza mert meleg van. Megálltam, h ne csapjam le vagy ne szóljak vissza... >.> Eljutottunk a Pirex-be, nem volt A2-es dipájuk T-T de vettem ceruzákat meg egy új hegyezőt. ^^ Lenke meg vett egy ragasztót. Amint kijöttünk a boltból Gábriel behisztizett, h ő nem kapott semmit... *cirip-cirip-cirip*
Most kommentáljam??? Szerintem nem kell.
*sóhajt* Visszafelé ismét átmentünk a Westenden és fagyiztunk egy sort. Elindultunk gyalog hazafelé, Gábriel besértődött vmi hihetetlen baromságon amire nem is emlékszem. Mi Lenkével továbbra is jól elbeszélgettünk. A Béke téren viszont kedves unokaöcsém előadta a hattyúk halálát, h ő rosszul van és szomjas... Ok. Bementünk a Reálba, rájöttünk, h jobban járunk a Tescoval. Kijöttünk. De Gábriel most akar inni. Ok. Bementünk a Lidl-be. Nem találtuk azt ami kell. Gábriel hiszti round 8. Leordítottam a fejét, h bírja már ki hazáig mert hát baszki 2 utcányira vagyunk könyörgöm. -.-" De neeeem. Jó Lenkével szartunk bele, körülnéztünk még a kínaiban már csak azért is. Láttam pár cuccot amire szívesen lecsapnék. °3°
Végül bementünk a Tesco expresszbe, ahol természetesen tovább folyt a duzzogás. Vettünk üdítőt és hazajöttünk. Hattyúk halála, sajnáltatás magas iskolája anyám előtt. (Y) Aztán eljött az a pont, mikor a drága ifjú beszólt, h "Jobban kéne értened a pasikhoz." és anyám képes volt rákontrázni, de nagyon durván. Elszállt az agyam, Isteneztem jobbra-balra, felkaptam magamra vmit és kiviharzottam.
Kimentem a Béke térre és leültem az egyik asztalos padhoz. Nem vittem magammal semmit a kulcsomon kivül, szal csak bámultam magam elé. Uzuhoz sem mehettem mert nem volt nálam úgye a bérletem.
Pár percen belül leült a szembelévő asztalhoz egy csöves, gitárral. Telefonált. Rá pár percre megjelent még egy Ismerték egymást, leültek, beszélgettek. Nem telt bele sok idő és jött egy harmadik is. Jól elvoltak, volt pár vicces beszólásuk.
Már legalább háromnegyed órája ott üldögéltem és néztem ki a fejemből. Próbáltam összeszedni magam és terelni a gondolataimat, mikor az 1ik megszólított. Megkérdezte, h mi a bajom mert már egy ideje figyelt és érdekelné, h miért vagyok ilyen szomorú. Meglepett, hirtelen nem is tudtam mit válaszolni, elmosolyodtam és már potyogtak is a könnyeim. Annyira rossz volt. Végül átültem az asztalukhoz. Kaptam zsepit, bemutatkoztak. Sajnos nem emlékszem a nevükre, pedig azért illene. :/ Nagyon kedvesek voltak, gitároztak, énekeltek, felvidítottak. Jól esett. (:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése