× Haru a rengetegben ×

Szombat, 16.

Azzal kezdeném, h Boldog Szülinapot Jiroooo.~ <3

Magamhoz képest korán keltem (6kor). Aztán csak annyit hallottam kintről, h: „ÉN EGY ÁLLAT VAGYOK! … ÉS MINDENKI BEKAPHATJA!”

*cirip-cirip-cirip*

Egészségedre ember. Aztán persze erre a korai ébredésre még ráhúztam egy 2 órás fetrengést amíg apu hazaért. Kitántorogtam köszönni, mire felvetette, h menjek ki velük vásárolni, DE akkor a telekre is ki kell mennem. Némi szájhúzás után rábólintottam anyám nagy örömére. Zuhanyoztam és meghallgattam az opciókat. Amint elhangzott az Ázsia center, olyan hévvel mondtam, h: „KIZÁRT DOLOG!” h anyáék eléggé meglepődtek, de aztán kapcsoltak. Szerencsére.

Így maradt a Sárkány Center. 

Kaptam pár új cuccot táborra. *-* Fordros virágos cuki fürdőruci, amerikai zászlós fölső, „fűzős” cicanaci, párducmintás cipő. <3 *-* Majd még vennem kell 20 dipát meg pár ceruzát, csak el ne felejtsem ezt megoldani még a héten. Kicsit gáz lenne, ha anélkül indulnék el az Isten háta mögé. :’D 

Aztán Tescozás után go telek. Borzasztóan idegesítő volt az a sok depis zene amit letoltak a rádióban, mire kiértünk a telekre pöppet megzuhantam és a fejem is fájt. Kicsit fáradt is voltam, szal egy ideig elvergődtem a szobában tv-t nézve, majd húztam a csendest. Arra ébredtem, h apám szitkozódik, mert összeesett alatta a napozóágy. X’DDD Olyan melegem volt, h végül feladtam az visszaalváshoz fűzött intencióimat és megnéztem egy részt az Agymenők-ből. Azt adták épp az Rtl-en. X’DDD Fúúú… nem is tudom mikor néztem utoljára tv-t. O.o

Végül ténylegesen beütött a depi, szal csak épp hogy megpiszkáltam a sültkrumplit, de a pipicicit azért megettem. °^° Aztán apu felhívta nagyanyámat, h beszéljek vele pár szót… hátöm… nagyanyám nem ismerte fel a hangom. Kicsit rég beszéltem vele. Persze megint szóba került, h júliusban megyek e hozzá. A válaszom megint „nem tudom” volt, ami általában annyit tesz, h nem… csak hát ugye nem akarom mondani neki.

Tudom, h nem illik ilyet mondani, de nekem nem hiányzik az a világ. Nem szeretek ott lenni már. 12 év elég volt. :/ Persze… nem arról van szó, h őket nem szeretem, hanem csak a közeget. Nem szeretem hallgatni a múlt történeteit. Ez alatt az általános iskola, alsó tagozat storykat értem, amiket minden alkalommal végig kell ülnöm és helyeselnem, h milyen jó volt. >.> Három-négy éve (asszem) történt, h felhívott 2 volt ált. sulis bnőmet, Erzsit meg Brigit. Átjöttek és konkrétan ültünk egymással szemben az asztalnál, a sablon kérdésekből/válaszokból kifogyva és mosolyogtunk egymás fejébe. Elég kellemetlen volt. Valszeg Tamással vagy Csabával többre jutottam volna, na mind1. :’D 

A másik 2 utálatos dolog: 

1. a folyamatos etetés T^T 

Agyfaszt kapok az 5 perces kérdésektől, h mit eszek, mit készítsen, mi legyen a holnapi ebéd vagy a következő havi vacsi. -.-”

2. „Olyan aranyos voltál kiskorodban.”

Ehgen… a VOLTAM-om van a hangsúly. Most kérjek elnézést vagy mi? Oh… whatever.

Szóval lényegében ennyi, ami az évi 1-2 heti ott tartózkodásom alatt történni szokott, bár a tavalyi látogatást passzoltam minden adandó alkalommal. *sóhajt* Az idei látogatást meg kell ejtenem mindenképp… nincs apelláta.

Hejj de szépen elkanyarodtam a mai naptól. :’D Apu mesélt pár storyt gimis meg katona korából. :DDD Irtó viccesek voltak. XD A szomszédok meg net-et ígértek estére, de még semmi, szal kapcsolat híján Word-be kényszerültem írni. °3°

*körülnéz*

Elég unalmas, de azért jó a levegőn lenni. (: *eltelik egy fél óra és a szomszéd depis számot nyomat.*

WHY ME? OH DEAR HOLLY FCKING COW, I WANT TO DIEEE!!! T^T

A vasárnapom pedig olvasással telt... végig. Net végül nem lett, és mikor fel is ajánlották hihetetlen módon nemet mondtam és inkább kiolvastam az Uzutól kölcsön kapott Csit, csitt-et. Nagyon jó volt. ^^ Nekem is kell egy Folt az életembe. <3 X'D