A mai nap szintén Uzusnak indult. Előtte beugrottam Yuhihoz meg Viktorhoz köszönni aztán robogtam tovább. Késve ugyan, de megérkeztem. Szokás szerint kiültünk a konyhába beszélgetni meg filmet nézni. Letoltunk 3 rész 3. évados Hakuoukit. Aztán válogattunk a horrortárból és úgy döntöttünk Holtkeltét nézünk.
A film francia agyszülemény. Az előzetest baromi jól összevágták, de konkrétan ennyi. Sokkal többet ki lehetett volna hozni a storyból. Unalmas és összedobott. Lebegő balerina vámpír... *lesajnáló kényszer nevetés* Már ott szenvedtünk, h legyen vége. Nem is akarok több szót pazarolni erre mert nem éri meg.
Film után meg kiakadtunk pár kezdő koreai csírán. Oh God... Why? A zenéjük egész jó, tánc terén sem rosszak bár még fejlődni fognak, de ... a kinézetükön NAGYON csiszolni kell, mert ha láncfűrésszel is esnénk nekik még akkor is jobban néznének ki.
Végül elköszöntem és elindultam vissza a Westendbe. Gyors és furcsa váltakozásokat hajtottunk végre a lakótársammal, h a fejem csak még jobban belefájdult. A tetőtéren már sötét volt kb az orrig sem láttam és zenét is hallgattam szal süket is voltam. Sms-t próbáltam küldeni, h mégis merre vannak mert nem láttam őket a padoknál ahova megbeszéltük, h várnak, de lemerültem pénzügyileg. Kivettem a fülemből az egyik fülhallgatót és akkor hallottam lépteket magam mögött. Yuhi volt az. Kibillentem az egyensúlyból, szal sztem ezt kihasználva a drágaság került előtérbe. Nagyon szívélyesen köszöntötte Yuhit, aki kb abban a pillanatban faképnél hagyta és odaküldte maga helyett Kadát. Letoltak egy kis agyfightot, aztán megint Yuhi került a szeme elé és sor került egy igazán durva fennyegetésre, szal Yuhi ismét elment.
Pár pillanat múlva csak azt éreztem, h gördülnek le a könnyek az arcomon, h a fejem még mindig istenesen fájt és h egyedül voltam. Aztán Yuhi visszaslattyogott és olyan szúrós pillantásokat kaptam tőle mintha legalább egy hadseregnyi ember vére tapadna a kezeimhez.
Miután nyugszás volt, odaültünk Kadához meg Vikihez dumálni. Végül jött a biztiboy szólni, h hamarosan zárják a tetőkertet. Össze is szedtük magunkat és elindultunk hazafelé. Kadáékat még elkísértük a Nyugatiba aztán Yuhial visszasétáltunk a Lehelre. A villamoson rákérdezett, h náluk alszom e én meg rábólintottam, szal hozzájuk mentünk. Mivel Ari otthon volt és az ágyon nem fértünk volna kényelmesen el, így egy jóleső zuhany után a földön aludtunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése