Bőven fél 10 előtt keltem (ami meglepő), szal párszor lemásztam a galériáról, h elpakoljak a konyhában meg mi egy más. Yuhi semmire sem ébredt fel úgy aludt mint a bunda. 3/4 10kor ébresztettem, mert nem szólt a telefonja.
Nyűglődött picit, aztán összekapta magát. Nem volt valami jó kedve. :/ Útjára engedtem azzal a tudattal, h délután viszek neki kaját. Nem tudtam, h oldjam meg, h Viktornak is jusson elvégre a mi hűtő szekrényünk is kongott az ürességtől, szal így is azért paráztam, h Yuhinak nem lesz elég. Végül azt fundáltam ki, h szalámis sajtos rizsát kapnak. Furin nézett ki reménykedtem, h azért ízleni fog nekik.
Szokásomhoz híven kimentem hozzájuk 4re. Petivel találkoztam először, szal megkérdeztem merre találom őket. A mini golfnál voltak mint mindig, Viktor jött a sátor felé Misivel szal bevártam őket. Aztán visszamásztunk a mini golfhoz. Odaadtam a kaját, ott volt Barbi meg Gergő is. ^^
Yuhi meg elment kosárra dobálni. Kérdeztem Viktort, h mi a baja amire a "Nem tudom." választ kaptam. Ilyenkor jön az a rész mikor Haru elkezd aggódni, h mi lehet a baj mert a társaságomat sem kereste túlzottan holott semmi dolga nem akadt. :/
3/5re megérkezett Virág meg Fruzsi, szal pár perc múlva mentek szórólapozni. Gergő elment a sátorba játszani, Barbi elment vízért. Egyedül maradtam... megint legalább félórán keresztül, mire odajött Janó és pakolni kezdett. Pár percre rá visszajött Barbi is és összeszedtük a cuccokat majd átültünk Janóhoz meg Andihoz. Miután Barbi elszívott egy cigit fel kaptuk Gergőt és lementünk Matchba kajáért. Útközben megfosztottuk pár szórólaptól Viktort, majd visszafelé is.
Felmentünk Virághoz segíteni, aztán Yuhi, Fruzsi, Viki meg Kada is megérkezett. Yuhi még mindig rossz passzban volt, fáradt volt, fájt a feje és felbaszta pár kölyök, de reménykedtem, h nem rajtam csattan a rosszkedve mivel amúgy is inkább meghúztam magam.
Teljesen olyan volt mintha egy csöppet sem örülne nekem... és a válaszaiból is csak ez jött le. Nagyon rosszul esett. Később a sátorban sem alakultak jobban a dolgok mikor a földhöz baszta a kaját amit csináltam neki és a fele kiborult, mert nem tudta hol a telefonja. Amit persze megértek, de szerencsére meglett. Utálom mikor mérges...
Az csak tetőzte a rosszkedvemet, h csak ültem a széken és bámultam magam elé... mintha ott se lettem volna... Kezdtem még rosszabbul érezni magam, szal úgy döntöttem visszaszolgáltatom Gergő cuccait, Yuhiét meg átpakoltam a táskájába mert ő leült játszani...
Szerintem ha köszönés nélkül eljövök az sem tűnt volna fel senkinek...
De legalább megálltam, h bőgés nélkül távozzak.
Nagyon meleg volt, a villamos is pont elment és bent nem állt 1 sem, szal gondoltam gyalogolok amíg legalább kigördül egy következő. Lehel téren érzetem, h valami nem lesz oké kicsit szédültem, de nem foglalkoztam túlzottan vele... mentem pár lépést és szalag vége.
Arra tértem magamhoz, h niii-nooo-niii-nooo-niii-nooo.~ Nem emlékszem hányan voltak pontosan körülöttem, asszem 3an. Vannak még rendes emberek azt hiszem. A mentősök gyorsan rendbe szedtek. Kérdezték, h ettem/ittam e rendesen a nap folyamán. Hát... közöltem, h már pár napja nem eszem rendesen és nem is iszom eleget. Megkaptam a "lecseszést", és be akartak vinni a kórházba de mondtam nekik, h kösz nem kell. De legalább hívjanak valakit aki hazatud segíteni. Az első gondolatom Yuhi volt... de... inkább azt mondtam, h nem... hazajutok egyedül is nem lesz baj...
Miért? Nem tudom... nem akartam... így is tehernek éreztem magam a nap folyamán...
Ez a nap után teljesen úgy érzem, h nem megyek ki többet... pedig még csak útban sem vagyok. SŐT segítek is meg kaját is kapnak... és mégis... ez... ez szörnyen rosszul esett...
Ráadásul 2 nappal a szülinapja előtt... ez... kicsit... megtört. Nem kértem, h a nyakamba ugráljon folyamatosan, meg mellettem legyen mikor meló van, főleg, h látom rajta, h fáradt... de... mind1.
Szóval a lényeg, h saját felelősségre tovább engedtek. (:
Anyuék itthon voltak, de nagyon nem volt kedvem velük beszélgetni. Elmentem zuhanyozni. Meg sem éreztem, h jég hideg a víz. Igazából leszartam. Felmentem a galériára. Ledöltem, bekapcsoltam a gépet, beszélgettem Uzuval meg Kirával és lényegében... ennyi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése