× Terven kivül ×

Bőven fél 10 előtt keltem (ami meglepő), szal párszor lemásztam a galériáról, h elpakoljak a konyhában meg mi egy más. Yuhi semmire sem ébredt fel úgy aludt mint a bunda. 3/4 10kor ébresztettem, mert nem szólt a  telefonja.
Nyűglődött picit, aztán összekapta magát. Nem volt valami jó kedve. :/ Útjára engedtem azzal a tudattal, h délután viszek neki kaját. Nem tudtam, h oldjam meg, h Viktornak is jusson elvégre a mi hűtő szekrényünk is kongott az ürességtől, szal így is azért paráztam, h Yuhinak nem lesz elég. Végül azt fundáltam ki, h szalámis sajtos rizsát kapnak. Furin nézett ki reménykedtem, h azért ízleni fog nekik.

Szokásomhoz híven kimentem hozzájuk 4re. Petivel találkoztam először, szal megkérdeztem merre találom őket. A mini golfnál voltak mint mindig, Viktor jött a sátor felé Misivel szal bevártam őket. Aztán visszamásztunk a mini golfhoz. Odaadtam a kaját, ott volt Barbi meg Gergő is. ^^
Yuhi meg elment kosárra dobálni. Kérdeztem Viktort, h mi a baja amire a "Nem tudom." választ kaptam. Ilyenkor jön az a rész mikor Haru elkezd aggódni, h mi lehet a baj mert a társaságomat sem kereste túlzottan holott semmi dolga nem akadt. :/

3/5re megérkezett Virág meg Fruzsi, szal pár perc múlva mentek szórólapozni. Gergő elment a  sátorba játszani, Barbi elment vízért. Egyedül maradtam... megint legalább félórán keresztül, mire odajött Janó és pakolni kezdett. Pár percre rá visszajött Barbi is és összeszedtük a cuccokat majd átültünk Janóhoz meg Andihoz. Miután Barbi elszívott egy cigit fel kaptuk Gergőt és lementünk Matchba kajáért. Útközben megfosztottuk pár szórólaptól Viktort, majd visszafelé is.

Felmentünk Virághoz segíteni, aztán Yuhi, Fruzsi, Viki meg Kada is megérkezett. Yuhi még mindig rossz passzban volt, fáradt volt, fájt a feje és felbaszta pár kölyök, de reménykedtem, h nem rajtam csattan a rosszkedve mivel amúgy is inkább meghúztam magam.
Teljesen olyan volt mintha egy csöppet sem örülne nekem... és a válaszaiból is csak ez jött le. Nagyon rosszul esett. Később a sátorban sem alakultak jobban a dolgok mikor a földhöz baszta a kaját amit csináltam neki és a fele kiborult, mert nem tudta hol a telefonja. Amit persze megértek, de szerencsére meglett. Utálom mikor mérges...

Az csak tetőzte a rosszkedvemet, h csak ültem a széken és bámultam magam elé... mintha ott se lettem volna... Kezdtem még rosszabbul érezni magam, szal úgy döntöttem visszaszolgáltatom Gergő cuccait, Yuhiét meg átpakoltam a táskájába mert ő leült játszani...
Szerintem ha köszönés nélkül eljövök az sem tűnt volna fel senkinek...
De legalább megálltam, h bőgés nélkül távozzak.

Nagyon meleg volt, a villamos is pont elment és bent nem állt 1 sem, szal gondoltam gyalogolok amíg legalább kigördül egy következő. Lehel téren érzetem, h valami nem lesz oké kicsit szédültem, de nem foglalkoztam túlzottan vele... mentem pár lépést és szalag vége.

Arra tértem magamhoz, h niii-nooo-niii-nooo-niii-nooo.~ Nem emlékszem hányan voltak pontosan körülöttem, asszem 3an. Vannak még rendes emberek azt hiszem. A mentősök gyorsan rendbe szedtek. Kérdezték, h ettem/ittam e rendesen a nap folyamán. Hát... közöltem, h már pár napja nem eszem rendesen és nem is iszom eleget. Megkaptam a "lecseszést", és be akartak vinni a kórházba de mondtam nekik, h kösz nem kell. De legalább hívjanak valakit aki hazatud segíteni. Az első gondolatom Yuhi volt... de... inkább azt mondtam, h nem... hazajutok egyedül is nem lesz baj...

Miért? Nem tudom... nem akartam... így is tehernek éreztem magam a nap folyamán...
Ez a nap után teljesen úgy érzem, h nem megyek ki többet... pedig még csak útban sem vagyok. SŐT segítek is meg kaját is kapnak... és mégis... ez... ez szörnyen rosszul esett...
Ráadásul 2 nappal a szülinapja előtt... ez... kicsit... megtört. Nem kértem, h a nyakamba ugráljon folyamatosan, meg mellettem legyen mikor meló van, főleg, h látom rajta, h fáradt... de... mind1.

Szóval a lényeg, h saját felelősségre tovább engedtek. (:

Anyuék itthon voltak, de nagyon nem volt kedvem velük beszélgetni. Elmentem zuhanyozni. Meg sem éreztem, h jég hideg a víz. Igazából leszartam. Felmentem a galériára. Ledöltem, bekapcsoltam a gépet, beszélgettem Uzuval meg Kirával és lényegében... ennyi.

× Váltások ×

A mai nap szintén Uzusnak indult. Előtte beugrottam Yuhihoz meg Viktorhoz köszönni aztán robogtam tovább. Késve ugyan, de megérkeztem. Szokás szerint kiültünk a konyhába beszélgetni meg filmet nézni. Letoltunk 3 rész 3. évados Hakuoukit. Aztán válogattunk a horrortárból és úgy döntöttünk Holtkeltét nézünk.

A film francia agyszülemény. Az előzetest baromi jól összevágták, de konkrétan ennyi. Sokkal többet ki lehetett volna hozni a storyból. Unalmas és összedobott. Lebegő balerina vámpír... *lesajnáló kényszer nevetés* Már ott szenvedtünk, h legyen vége. Nem is akarok több szót pazarolni erre mert nem éri meg.

Film után meg kiakadtunk pár kezdő koreai csírán. Oh God... Why? A zenéjük egész jó, tánc terén sem rosszak bár még fejlődni fognak, de ... a kinézetükön NAGYON csiszolni kell, mert ha láncfűrésszel is esnénk nekik még akkor is jobban néznének ki.

Végül elköszöntem és elindultam vissza a Westendbe. Gyors és furcsa váltakozásokat hajtottunk végre a lakótársammal, h a fejem csak még jobban belefájdult. A tetőtéren már sötét volt kb az orrig sem láttam és zenét is hallgattam szal süket is voltam. Sms-t próbáltam küldeni, h mégis merre vannak mert nem láttam őket a padoknál ahova megbeszéltük, h várnak, de lemerültem pénzügyileg. Kivettem a fülemből az egyik fülhallgatót és akkor hallottam lépteket magam mögött. Yuhi volt az. Kibillentem az egyensúlyból, szal sztem ezt kihasználva a drágaság került előtérbe. Nagyon szívélyesen köszöntötte Yuhit, aki kb abban a pillanatban faképnél hagyta és odaküldte maga helyett Kadát. Letoltak egy kis agyfightot, aztán megint Yuhi került a szeme elé és sor került egy igazán durva fennyegetésre, szal Yuhi ismét elment.

Pár pillanat múlva csak azt éreztem, h gördülnek le a könnyek az arcomon, h a fejem még mindig istenesen fájt és h egyedül voltam. Aztán Yuhi visszaslattyogott és olyan szúrós pillantásokat kaptam tőle mintha legalább egy hadseregnyi ember vére tapadna a kezeimhez.

Miután nyugszás volt, odaültünk Kadához meg Vikihez dumálni. Végül jött a biztiboy szólni, h hamarosan zárják a tetőkertet. Össze is szedtük magunkat és elindultunk hazafelé. Kadáékat még elkísértük a Nyugatiba aztán Yuhial visszasétáltunk a Lehelre. A villamoson rákérdezett, h náluk alszom e én meg rábólintottam, szal hozzájuk mentünk. Mivel Ari otthon volt és az ágyon nem fértünk volna kényelmesen el, így egy jóleső zuhany után a földön aludtunk.