Péntek - 18.
Nem nehéz kitalálni, se én se Kira nem mentünk be ma suliba mert elaludtunk. Viszont nem akartam csak úgy elengedni ezért kikísértem a Keletibe a vonatához. Olyan 6 körül érhettem haza és csak tengtem lengtem amíg Yuhi rám nem írt, h akkor mi legyen a mai nappal. Tudtam, h bizonyára fáradt ezért nem akartam erőltetni semmit, de végül úgy alakult, h átjött és nálunk aludt.
Szombat - 19.
Mondhatni jól indult, de aztán teljes apokalipszisbe torkollott. Borzalmas volt. Egyszerűen megrázott, valójában nem is tudom kifejezni magam. Szörnyű volt. Abszurd, érthetetlen, nem tudok mit kezdeni vele. Nagyon megviselt ez a nap. Végül rendeződni látszódtak a dolgok... megnéztük a "Gyerekjáték" című vígjátékot, nagy forma volt. :D Éjjel viszont Yuhi ébresztett fel egy kegyetlen rémálomból, ami viszont annyira nem volt szívderítő.
Ezt a szombatot szívesen kihagytam volna az életemből.
Vasárnap - 20.
Nem keltünk túl korán az egyszer biztos. Próbáltam magam fékezni érzelmek terén, de nem igazán sikerült így is legördült pár könnycsepp. Nem tehetek róla. Egyáltalán nem annak szántam mint aminek látszott. Lassan már azért sírok mert szeretem. Nevetséges, de így van... :'DDD Aggódom érte és aggódom a MI fogalmáért. Szeretem és hiányzik. A melója miatt egész héten alig beszéltünk, nem találkoztunk, most is nyúzott volt (amit természetesen megértek, mert neki is új a meló és bele kell rázódnia). Furcsa volt nem látni hétköznap legalább pár óra erejéig és ez teljesen felkavart.
Így is mostantól teljesen a hétvégékre vagyunk utalva és ehhez hozzá kell szoknom. Rosszul érint, de tudom, h ez ezzel jár. Már nem az elején vagyunk mikor egyhuzamban legalább 3 hetet együtt töltöttünk.
*nosztalgia blokk*
*sóhajt* Hmmm...
Negyed öt körül lehetett mikor Kira hívott. Vonaton volt úton Pestre. Még kb másfél óra volt a vonat érkeztéig így megbeszéltük, h kimegyek elé. Így is lett, Yuhi eljött velem Lehelig aztán én onnan 76-ossal kimentem a Keletibe. Hat körül meg is érkezett a vonat és gyorsan le is vadásztam Kirámat. Rábeszéltem, h aludjon nálunk, bár nem kellett sokáig győzködni. :3
Elmentünk a kolijáig, h lepakoljon, aztán Tescoztunk egy sort, majd Örsről 32-essel hazajöttünk.
Kiderült, h Kirának sem volt a legszebb szombatja. Meghalt a nagyija. Részvétem, szívem. :/
A továbbiakban sem volt nyugodt percünk, mert egyszerűen az arcomra volt írva, h magam alatt vagyok. Szúrt, égetett, szorított, kalapált néha olyan volt mintha nem lenne szívverésem. Egyszerűen nem találtam. O.o Kira megint jószerével kaparta össze a darabjaimat és próbált egyben tartani. Fogalmam sincs hányszor bőgtem el magam, de a végére lényegében sikerült valami értelmes magyarázatot taláni... Pár óra múlva végre sikerült mosolyogni.
Megnéztük a "Farkasok szövegsége" című... khm... remeket. Már értem, h miért nem hajlandó tölteni a torrent. Érzi a vesztét. >.> ÉS megnézettem Kirával a "Gothika"-t is.
Hétfő - 21.
Természetesen sikerül ISMÉT elaludni és negyed kettőkor kikászálódni az ágyból. Jót nevettünk mást nem is igazán tudtunk tenni. Miután Kira megkajált (ugyanis nekem egy falat sem ment volna le a torkomon), elmentem zuhanyozni, majd miután összeszedtem magam kikísértem a metróig.
Mikor visszaértem kapásból takarítani kezdtem. Szépen felporszívóztam, elpakoltam pár cuccot talán egy fokkal jobb is lett a közérzetem. Olvasgattam, ettem, beszélgettem anyuval, olvasgattam még egy kicsit, aludtam...
Este megnéztem a "Jane Austen magánélete" címűt, amit Ayumi ajánlott. Fergeteges volt. A főszereplő Anne Hathaway-t amúgy is szeretem, szal fokozta az örömöm, h Maggie Smith (Lady Gresham) és Julie Walters (Mrs. Austen) is szerepeltek benne. Ugyanis mindketten játszottak a Harry Potter filmekben Minerva McGalagony és Molly Weasley szerepében. Volt egy jelenet amit legalább 5x visszanéztem mert annyira hihetetlenül vicces volt elképzelni ahogy ezt HP karakterként mondják. Szerintem ők is elröhögték párszor.
Mrs. A. : Látom az unokaöccse már visszatért... Mr. Weasley.
*hapi előre lép a neve hallatán, Lady G. megfogja a kezét*
Lady G. : Weasley elengedhetetlen a boldogságomhoz...
Sírtam a röhögéstől ami mostanában elég ritka dolog tud lenni.
Továbbá... nos... azt hittem nem fogok sírni. TÉVEDTEM! Volt olyan jelenet aminél nálam eltört a mécses. Nagyon jó film volt, lehet holnap is megnézem már csak azért is. Nagyon tetszett a történet és nagyon megfogott.
"Csak egyszer szeretném csinálni, de jól."
Igen... én is. (':
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése