Utálom magam. (:
Legszívesebben addig döngölném magam a földbe amíg vörös, meleg folyadék nem ömlik belőlem. Amíg azt nem érzem, hogy teljesen kiürülök és hátamra fordulva sápadt fényekbe bámulva lecsordul a könny az arcomon. Hogy végre észbe kapjak, hogy mennyire elhanyagoltam magam, hogy konkrétan saját magamat hazudtoltam meg, hogy végre érezzem azt, hogy mennyire gyenge lettem.
Letagadom magam.
Régen tudtam, hogy mit akarok és el is értem. Küzdöttem érte és sikerrel jártam. Csak akkor sírtam ha nagyon kellett és csak akkor tettem ha egyedül voltam. Ehhez képest most mit csinálok??? MIT??? Nem telik el úgy nap, hogy ne sírnék vagy ne éreznék gombócot a torkomban. Túlzás, hogy minden napom így telik, de sokszor előfordult. Félek, rettegek, aggódom, pánikolok, stresszelek, görcsölök, rémálmaim vannak.
MI A FASZOM EZ???
Elvesztettem önmagam és azt hiszem ennél nincs rosszabb, pedig azt hittem sikerült visszakapnom...
Akarom azt aki voltam... nem csak eljátszani ahogy mostanában teszem hanem úgy igazán az lenni aki voltam. Megérdemlem. Szerettem olyan lenni.
A rohadt életbe is... VISSZA FOGOK TÉRNI! TARTOZOM MAGAMNAK! :@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése