2012. május 24., csütörtök

× Röviden 26. ×

Ma is sikerült elaludni, de pont időben keltem ahhoz, h annyira mégse késsek el Hirotól. Nagyon jó volt vele találkozni, nagyon jó volt őt ilyen felhőtlenül boldognak látni. Sosem láttam még ilyennek... sugárzik... szóval nagyon örülök, h végre van az életében valami ami boldoggá teszi. (:
Sokat beszélgettünk úgy MINDENRŐL és hihetetlenül jól esett. Természetesen kilyukadtunk a fő témánál is... az imádott HELL's GATE-nél. ^^ Nagy terveink vannak az már biztos, és mindketten reméljük, h bejön a dolog. Istenem de jó is lenne.~ *-*

Végül a nap végére mikor épp belemerültünk egy témába betámadott minket egy perverz. Hát ilyet még nem pipáltunk az is biztos. Hiro előttem feküdt a padon tisztes távolságban erre odajön a hapi és közli, h neki nagyon úgy tűnt, h a Hiro épp kinyal és, h nagyon lazák vagyunk, h ezt így a Westend tetőn csináljuk. O.o Mondom persze nadrágon keresztül méteres nyelvvel nem? -.-" Aztán elkezdett kérdezgetni, h szerintünk milyen színű a g*ci. Hiroval már kb fuldokoltunk a nevetéstől, h h létezhetnek ilyen emberek. Folytatta... ránk szólt, h hagyjuk abba a vihogást mert még azt hiszik kokszosok vagyunk. Mondjuk persze napi 3 adag rendel. -.-" Tovább... megkérdezte, h nyeltük e már le és, h volt e olyan eset, h annyira telement a szánk, h fulladoztunk tőle. Itt már kezdett nagyon az idegeinkre menni, párszor már bizti-boy után lestem. Persze nem hagyta abba pedig már éreztettük vele, h jó lenne elhúzni a rákba. (:
Végül kilyukadt annál, h a táskájával takarásba helyezi magát és kiveri nekünk a padra, mi meg állapítsuk meg, h hány gramm lehet, de ez persze nem volt elég szal hozzátette: "Szerintetek hány kilós a farkam?". 
Nah ennél már Hiroból kifakadt egyenesen, h huzzon haza és szerencsére sikerült lekoptatni. Hiro később nagyon kiakadt, h h létezhetnek ilyenek.

Hát de komolyan. HOGY ÉS MIÉRT LÉTEZNEK ILYENEK??? És a legszarabb, h biztos van olyan aki belemegy a dologba. Pöhh...

Olyan fél 8ig lehettünk együtt, aztán elkísértem a villamoshoz. Mikor hazaértem nem igazán volt kedvem semmihez, a gép meg apunál volt. Végül mikor hozzájutottam pár órán belül, sikerült szót váltanom Yuhival így 3 nap után. Hát... nem volt túl biztató... majd kiderül...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése