Ismét csütörtök. Reggel sikerült betántorognom a második infóra. Végül festésre ismételten nem mentünk be, mert minek az ugyebár. :'D Szóval Kirával meg Szandival elmentünk billiárdozni. Nekem nem volt hozzá sok kedvem, sőt legszívesebben csak feküdtem volna egy asztal alatt. Leültem az asztal melletti székre és olvasni kezdtem a Harry Pottert amíg ők játszottak. Elég hangosak voltak így egy oldalt többször is át kellett olvasnom amíg felfogtam, h miről is van szó. Közben megérkezett Tomi, Szandi ismerőse és mivel úgy véltem ennél már csak hangosabb lesz a társaság, inkább lesétáltam a terem végében magányosan ácsorgó padokhoz. Hát ott sem lett jobb, de legalább haladtam.
Eléggé belemerülhettem nem csak a könyvbe, de a gondolataimba is mert fel sem tűnt, h vki közeledik hozzám. Kb csak akkor vettem észre Kirát mikor már a pad mellett volt. Beszélgettünk, igyekezett megnyugtatni, bátorítani, lelket önteni belém. Igazából mindig ezt teszi ha látja, h baj van. Köszönöm. <3
Végül becsatlakoztam én is a játékba. Eleinte nem ment jól mert teljesen kijöttem a gyakorlatból, de a végére elég profin toltam. Picit büszke is voltam magamra. (:
Billiárd után nem metróztuk, szép idő volt szal felvetettem, h sétáljunk egész a Nyugatiig. Így is tettünk senkinek sem volt ellenére a séta. Elhülyéskedtünk. (: Az aluljáróban elköszöntem a néptől és "hazabaktattam."
Később újra Kirára szorultam mert pocsékul voltam. Egész este vidított csüggedés jelét sem mutatva. Igazából nem is tudom mi lenne velem ha nem lenne mellettem Kira meg Ayumi. Borzalmas...
Lényegében hajnalig tartó beszélgetésbe folytunk, kb négy fél öt felé másztunk aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése